Mágnesek
PRÓZA - LXII. évfolyam, 11. szám, 2018. március 14.A városból olyan hangok hallatszanak ide, mint amikor a pályaudvaron a hangosbemondó összezavarodik. Egy-egy szót kihallani, de a mondat értelme mindvégig homályos marad. Ott felejtettem a lelkemet száz-százhúsz kilométerre innen, a mindig égő olajfáklyákon túl, onnan hallgatózik errefelé. Hallom a felhők hangját, ahogy a földről nézve milliméterenként, egyébként meg rohanvást száguldanak kelet felé, a hegyekbe. Derült hajnalokon meg lehet pillantani az ormokat, száguldó lovak sziluettjéhez hasonlítanak, ami különös, hiszen a domboktól is messzire vagyok: egész világom sík, mint egy egyenetlen felületűre korongozott, barna agyagtányér. Errefelé még dombok sincsenek: a síkság végül a tányér szélén egyszerre szakad bele egy őrült varrógép cikcakkjába, azaz a függőlegesbe.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
