EXTRÉM

Amióta egy augusztus huszadiki vihar a szerencsétlen áldozatok miatt politikai hangsúlyt kapott, évekkel később egy márciusi országos hóakadály ugyancsak, a napi meteorológiai jelentés főszereplővé vált. Túlzó óvatosság, színes vésztérképek, sárga, narancs és piros figyelmeztetés.  A médiumok beállnak a sorba, riogatnak rendesen, idén vadonatúj szóhasználattal: a nagy hideg: extrém. És csakis extrém. Mindenütt; újságban, neten, az összes tévé- és rádiócsatornán, minden kilométerkőnél. Más jelző nincsen. Nem létezik. Extrém. Mintha lenne hozzáadott értelme, de csak annyit jelent: rendkívüli. És még valamit: nyelvi lustaságot. Ami biztos: innen fogva, ha hideg, mindig extrém. Semmi más. Tudjuk, a nyelvnek megtiltani nem lehet… De felettébb mulatságos, miként tarol hirtelen mindent ez a viharsebesen terjedő, ugyan magyar, de nagyot mondó, latinos műveltségre kacsintó szó. Még hogy extrém.  

Ami viszont igaz, néhány napig tényleg nagyon hideg volt. Cudar, rekordot döntő, alig elviselhető, borzongató, szokatlan, komisz, elképesztő, hihetetlen, elképzelhetetlen, szóval szélsőségesen nagy hideg.