NEMZETPOLITIKA

A február 16-i ÉS-ben publikáltam egy írást Síbüszkeségünk a trópusokról címmel Elizabeth Swaney síakrobata magyar olimpiai nevezéséről. Megkérdőjelezhetőnek neveztem részvételét, és megjegyeztem, hogy „félmosollyal” fogadhatja azt a sívilág. Az Origo fejcíme most azt harsogja, Itt a videó, amin az egész világ röhög – Elisabeth Swaney az olimpián. Valóban az amerikai–venezuelai–magyar Swaney szereplésén és a magyar sportvezetésen mulat a világ sportsajtója, de én az Origo fejcímén is elmosolyodtam, hiszen ott még most sem helyesen írják Elizabeth keresztnevét.

Hogyan kerülhetett ez az amatőr szintű 33 éves versenyző a magyar olimpiai csapatba? Úgy tűnik, hogy a magyar nemzetpolitikusoknak is szerepük volt abban, hiszen Swaney alkalmatlansága régen köztudott itt, az Egyesült Államokban, és én már korábban írásban megkérdeztem a Magyar Sí Szövetséget nevezéséről. Választ nem kaptam.

Viszont Elizabeth jó érzékkel egy videót készített felkészüléséről, abban egy magyar zászlót is lobogtat. Az ilyesmi megdobogtatja a magyar nemzetpolitikusok szívét. 

Éva Voisin (sz. Béres) 72 éves ügyvéd, aki San Franciscóban Magyarország tiszteletbeli konzulja. Február 13-án büszkén jelentette, hogy Elizabeth szülei (Tom és Ines) neki személyesen köszöntek meg „mindent, amit tett” azért, hogy lányuk a magyar csapattal kijuthatott az olimpiára. Február elején Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára is San Franciscóban járt az ottani cserkészbál ürügyén, és ott Voisinnal „nemzetpolitikai” kérdéseket is megvitattak.  Szilágyi egy magyar zászlót is hozott ajándékba, és bocsánatot kért azért, hogy az egy kicsit „koszos”, de hát az korábban a Parlamenten lobogott.

Minden jel arra mutat, hogy Swaney olimpiai nevezése nemzetpolitikai támogatást is kapott. Úgy látszik, hogy egy kis stratégiai zászlólobogtatással bárkiből lehet magyar olimpikon.