A glyphosate-ügy

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 8. szám, 2018. február 23.

A glyphosate gazdaságpolitikai értelemben összefügg a GM-növényekkel, hiszen legnagyobb gazdasági sikerét a glyphosate-tűrő növényekkel érte el. Tény, hogy a világ növényvédő szereinek pia­cán az eredetileg Monsanto által szabadalmaztatott glyphosate a legnagyobb generikus üzlet, amelynek hasznán ma nagyon sok gyártó osztozik. A hatóanyagot meghatározóan Kínában gyártják. Használata közben elszennyezi a felszíni és talaj-, így az ivóvizeinket is; állományszárításra való használatával pedig az élelmiszereinket. Ezért jelent meg a brit péksüteményekben, a német sörökben, az Egyesült Államok-beli borokban és az argentin tamponokban is. Ezért mérhető ma a hatóanyag az emberek vérében, anyatejében és vizeletében, ami riasztóan rossz előjel, hiszen a krónikus kitettség állapota teremti meg a krónikus betegségek lehetőségét.

Hangsúlyozottan nem akut mérgezésről van szó, amiről Baintner Károly úgy ír (Glifozát: daganat vagy lufi?, ÉS, 2018/5., febr. 2.), hogy a glyphosate kevésbé mérgező, mint a csokoládé vagy a kávé. Ezzel igazolja, hogy nem tudja, hogy a rosszindulatú betegségek vagy a hormonmoduláns hatásra épülő betegségek nem az akut mérgezés következményei. Az ismeretterjesztésnek nincs olyan szakember által vállalható szintje, ahol az olvasó félrevezethető.

A glyphosate számtalan készítménynéven került forgalomba. Ezek közül egy tetemes hányad faggyúamin-származékokkal (például POEA) van formázva. Ez kell ahhoz, hogy permetezhető legyen. A különféle vizsgálatokban a POEA-származékok negatív hatásait jelentősebbnek találták, mint a glyphosate hatóanyagét, és hazánkban az ilyen készítményeket éppen kivonják a gyakorlatból. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) által felvetett súlyos probléma egy része tehát egyértelműen célba ért, az iparnak el kellett ismernie, hogy a formázására használt anyagokkal baj van. Napjainkban éppen leváltják ezt a formázóanyag-csoportot. Nincs tiltakozás.

A teljesség igénye nélkül javítok ki néhány koncepcionális hibát Baintner Károly írásában. Gilles-Éric Séralini és munkatársainak szóban forgó cikkéről az Élet és Irodalomban is írtam (2012. december 7.). Ma is helytállónak gondolom az öt éve leírtakat. Séralini dolgozatát a Food and Chemical Toxicology (Elsevier) 2012 szeptemberében jelentette meg, és 2013 novemberében a lap vonta vissza. Egy évvel később (2014 júniusában) a cikk kis átdolgozással az Environmental Sciences Europe (Springer) folyóiratban jelent meg. Nem fedi tehát a valóságot, hogy nem olvasható ma, vagy hogy a szerzők visszavonták volna az állításaikat. Sőt, a visszavont cikk is olvasható „Retracted” felülbélyegzéssel. Baintner Károly tévesen tájékoztatott.

Baintner mostani írásában ezután következik az összeesküvés-teória, hiszen az IARC értékelését összeköti Séraliniék Elsevier által visszavont cikkével. Ez azonban nincs így. A WHO-hoz tartozó IARC monográfiája (2017, 112: 321–412.) nem hivatkozik Séraliniék szóban forgó munkáira. Az IARC állatkísérletek és epidemiológiai tanulmányok alapján döntött, s szó sincs benne a patkányok kései emlőrákjáról, de például permetezőmesterek rosszindulatú vérképzőszervi betegségeiről igen. Baintner tehát úgy írt le valamit, hogy nem ellenőrizte az ezzel kapcsolatos kulcsdokumentumot.

A szerző ezen is túlmegy, igyekszik hitelteleníteni a megbecsült onkológusokból álló IARC más állításait is. Gúnyosan említi, hogy a faforgács, a vörös hús, a 65 oC-nál forróbb italok, valamint a fodrász szakma is rákkeltéssel gyanúsított. Bizony az asztalos (belélegezhető finomságú por) és fodrász (régi hajfestékek) szakma ebbéli terheltsége régóta ismert és megalapozott. A kémiai mutagenitás egyik legrégibb példája szerint az ismert genetikus a hajszínt váltó feleségének vizeletéből mutatta ki a hajfesték mutagén hatású metabolitjait, és ahogy tudjuk, a mutagén vegyületek többsége egyben rákkeltő.

Nem beszélek a glyphosate számtalan egyéb kivizsgálás alatt lévő mellékhatásáról (talaj és tápcsatornai mikrobiális közösségek, teratogenitás, hormon- és immunmoduláns hatások stb.), vagyis nem csak a daganatkeltésről van szó. Erre egyszerűsíteni a kérdést laikus hozzáállás. A lapok úgy tálalják, hogy az EFSA (európai élelmiszer-ügynökség) és ECHA (európai kémiai ügynökség) felülbírálta az IARC állítását. Nos, nincs így. Az IARC rosszindulatú betegség okozásával gyanúsítja a glyphosate hatóanyagot és készítményeit. Mindezt veszélyalapú azonosítással teszi. Módszerei például az állatkísérletek és az epidemiológiai tanulmányok emberen. Az EFSA és ECHA kockázati alapú azonosítás végez, és nem tagadja a veszély létezését, csak azt állítja, hogy a jelenlegi kitettségi szinten a kockázat alacsony. Mindezt vizeink és élelmiszereink szennyezettségi értékei alapján teszi, ami változóban. Függ tehát a hatás az életvitelünktől, vagyis hogy mit teszünk bevásárláskor a kosarunkba. Nagyfokú egyedi érzékenységbeli különbségek vannak közöttünk.

a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 17. szám, 2024. április 26.
LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 8. szám, 2024. február 23.
Élet és Irodalom 2024