Mit mondott Montesquieu?

„Nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint az, amelyik a törvényesség látszatával, a jog színeiben cselekszik. Amely éppen az áldozatokat megmenteni hivatott jog eszközével végez áldozataival.” A két suta mondatot Majtényi László idézi Montesquieu-től Bűz van című legutóbbi cikkében (ÉS, 2018/5., február 2.).  Az idézettel, amely a francia szerző A rómaiak nagysága és hanyatlása című művének 1975-ös Helikon-féle fordításából való (a fordító nevét tapintatból elhallgatom), csak az a baj, hogy nem egészen azonos a francia eredetivel.Amely így hangzik: „Il n’y a point de plus cruelle tyrannie que celle que l’on exerce à l’ombre des lois et avec les couleurs de la justice : lorsqu’on va, pour ainsi dire, noyer des malheureux sur la planche même sur laquelle ils s’étoient sauvés.” (Œuvres complètes de Montes­quieu, par Edouard Laboulaye, II. köt., Paris, Garnier Frères, 1876, 230. o.) Az à l’ombre de szókapcsolatnak a klasszikus francia nyelvben nem egyszerűen „látszat”, hanem „vminek a védelmében”, „vmi mögé bújva”, a les couleurs-nek pedig, amit a fordító szó szerint ad vissza, „ürügy”, „látszat” a pontos jelentése. De nemcsak ez a probléma a mondattal, amit a fordító önkényesen kettévág, hanem az is, hogy a maszatoló magyar változatban eltűnik a lényeg, vagyis a méltányosságot jelképező deszka, valamint a hajótörésre utaló metafora.

Az idézet helyesen: „Nincs is kegyetlenebb zsarnokság annál, amit a törvények mögé bújva és a törvényesség ürügyén gyakorolnak: ilyenkor ugyanis – hogy úgy mondjam – épp azon a deszkán fojtják meg a szerencsétleneket, amelyre [a hajótörés után – Á. P.] sikerült felkapaszkodniuk.” Különös, hogy a mű 1891‑es fordításának szerzője, Orlai Antal, jobban értette a szöveget XX. századi fordítótársánál: „Nincs kegyetlenebb zsarnokság annál, melyet a törvények palástja és az igazság látszata alatt gyakorolnak, mert az ily eljárás hasonlít ahhoz, midőn a szerencsétleneket azon deszkán fojtjuk meg, a melyre a vízbe fúlás elől menekültek.”

„Szükség van-e (bárhol, bármilyen nyelven) újabb Montesquieu-fordításra?” – tette fel a kérdést nem is olyan régen Kovács Eszter szintén az ÉS hasábjain (Miért fordítunk ma még Montesquieu-t?, 2017/43., okt. 27.). Ha csak ezt az egy közkézen forgó, de sajna kilúgozott Montesquieu-idézetet nézem, azt kell mondanom, nagyon is...