A TÖRTÉNÉSZ MESTERSÉGE

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 4. szám, 2018. január 26.

Az a megtiszteltetés érte Vajda Mihályt, hogy Szög a zsákból címmel nemrég megjelent könyvét Schmidt Mária elolvasta.

Egészen pontosan (hogy a Magyar Időket idézzük): „Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elolvasta, és ezt találta a 242–243. oldalon”. Innentől következzék Vajda, Schmidt Mária által idézve: „Eljutottunk persze a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című íráshoz. És akkor egy vicces pillanatomban azt mondtam, hogy hát igen, mi itten, valamennyien, kivéve téged, Éva (Bakonyi), zsidók vagyunk.” (Kiemelések Schmidt Máriától.)

És így tovább, hosszan idézi Vajda szavait, hozzá is fűzi a véleményét, nincs is ezzel baj. Azaz van, de azt nem itt fogom szóvá tenni. Ami meglepő egy forrást idéző történésztől, az az, hogy Schmidt Mária beletesz az idézetbe és ezzel Vajdának tulajdonít egy nevet. Egy vezetéknevet, kerek zárójelben, ki tudja, honnan, milyen forrásból merítve, kinek az engedélyével – anélkül, hogy a jóhiszemű olvasó tudná, hogy az a név az eredetiben nincsen ott. Ha Vajda bele akarta volna írni, beleírja. De nem írta. Aki nem hiszi, járjon utána, vegye meg a könyvet, és nézze meg. Nincs ott a vezetéknév.

Schmidt Mária nemcsak olvas, hanem ír is. Bele, a máséba.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.
Élet és Irodalom 2024