NÉGYES-HATOS

PÁRATLAN OLDAL - LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.

Pár hete utaztam a négyes-hatoson. Azóta forgatom magamban ezt a jelenetet, nem tudok tőle szabadulni.

Felszáll egy háromtagú család: nagydarab, középkorú, farmerszerkós apuka, alacsony anyuka, kiskamasz fiú. A járdaszigeten elhanyagolt külsejű, idősebb, botos férfi igyekszik az első ajtó felé, látszik, hogy nem fogja elérni; a villamosvezető is elunja a várakozást, a szemafor mindjárt szabadra vált, úgyhogy úgy dönt, becsapja a botos ember orra előtt az ajtót. Az csalódottan nyomkodja még egy darabig a nyitógombot, aztán belátja, hogy hiába, hátrébb lép, a villamos kihúz a megállóból. A kamasz fiú megkérdi a szüleitől: – Miért nem várta meg? Az apja felvilágosítja: De hát el kellett indulnia. – A válasz olyan magától értetődő, olyan nyugodt, természetes hangon adódik, hogy a fiú sem érdeklődik tovább a világ rendje ellenében – ha el kellett, hát el kellett.

Abból okul a gyerök, ha kérdez.

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 4. szám, 2018. január 26.
Élet és Irodalom 2024