ÉS-Podcast

A miskolci Lyukóvölgy „állandó elevenség” és „befoghatatlan stagnálás”. Juhász Tibor és Borsik Miklós a szegényszegregátumról beszélgetett. Szóba került, milyen terepmunka zajlik ott, hogyan vezet a Juhász-interjúnovellák megszületéséhez, és hogy a látogatások egy nyelv kereséséhez, a megszokhatatlan tapasztalatához kötődnek. Mit jelent a veterán-effektus a szociográfiaírásban? Hogyan kapcsolható a riporthagyomány az ÉS főszerkesztőjéhez, Kovács Zoltánhoz, aki egy időben híreket hozott a bányából, akár a költő Fekete Richárd? Használhatóak-e a Telex-tárcára érkező kommentek indikátorként, és az indulatuk mitjelent a Juhász-próza fogadtatástörténetében? „Persze, segíteni szeretnék, ki ne szeretne? De akkor miért az irodalom eszközeivel tenném?” – kérdezi Juhász, a kerülőutak mégis visszavezetnek az irodalom világába.

 

Nemes Z. Márió Borsik Miklósnak mesélt a nyárádi rőzse miazmatikus fényéről és a mobil szószékéről, amit bevilágít. A tánc miért baljós ilyenkor? Emlékszünk a középkori táncfertőzésekre? Mit jelent a megszállottság, ha Antonin Artaud felől határozzuk meg? Akkor a testünk nemcsak „szálláshely”, hanem olyan tér, amit mi magunk szállunk meg kísértetként? Mit visz tovább ebből a felfogásból az Artaud bőrpofája című vers szerzője? Hogyan használja az Irgalom és számonkérésben a vendégszövegeket kikarmolástól betapasztásig, és hogyan pásztázza Arnulf Rainer albumát grimaszolástól átfirkálásig, hogy aztán maga is kollázsokat készítsen? Lautréamont és Nemes Z. rokonsága miért meghatározóbb a Baudelaire-kapcsolathoz képest?Összességében: mit lehet kezdeni 2026-ban a nem márquezi mágiával és azzal a szürrealizmussal, amelyik elfelejtett megszelídülni? Érintett szövegek: Gaston Bachelard: Lautreamont (1956), Antonin Artaud: Istenítélettel végezni (1947), Lautréamont: Maldoror énekei (1868), Georges Bataille: Az erotika (1957), Arnulf Rainer: Előszó önmagamhoz. Szövegek, grafikák 1949–2004 (2005), Daniel Paul Schreber: Egy idegbeteg emlékiratai (1903), Philip K. Dick: Hogyan építsünk univerzumot, amely nem hullik darabjaira két nap múlva? (1978)

 

Papp-Sebők Attila és Borsik Miklós idézte fel, milyen volt Nádasdy Ádám mint tanár és mint szerkesztő, amikor még őrizte a szakmaiság kereteit, de már feladta a magázást. Mit lehetett tőle tanulni a szent és a műszaki viszonyáról, és mit Nemes Nagy Ágnestől és Pilinszky Jánostól? Hol a pátosz helye a mesterek világában? Jézus mint ember hogyan vezet a szexualitás ábrázolhatóságának kérdéséhez? Miért motiváló a saját mértan keresése, például Papp-Sebők verseskötetében, a Kátéban (Fisz-könyvek, 2025)? Mi számít a lezártság elleni halk lázadásnak egy olyan szerző esetében, akinek a kiindulópontot az Újhold jelentette? Mikor fenyegeti az unalom az esztétikai borzongást? A beszélgetés többször visszatér a homoszexualitás témájához is, hogy végül a Háttér Társaság munkájával és a politikai klíma változásával összefüggésben közelítse meg, a költészettől függetlenül.

 

Rékai Anett és Borsik Miklós beszélgetett a chicken tikka masala és a kortárs fiatal költészet hasonlóságáról, az utóbbi fűszerezési kérdéseire összpontosítva. Szóba kerültek a kisebb-nagyobb hatalmi visszaélések az irodalmi közegben. Mivel jár, ha a vers érdeke a személyes érdekkel ütközik, és a szöveg visszatér a feladóhoz? Ki a feladó? Hol a hóhér? Mikor vágja le a poeta doctus a poeta natus kisujját? Veszélyes-e az írótáborok maszkulin dinamikáiról írni, egyesek szerint „farkast kiáltva”, kockáztatva, hogy elrettentjük a nőket a pályakezdéstől? Mit ígér egy paraszociális kapcsolat Sylvia Plath és a fiatal olvasója között? Hogyan kezelhetők az öngyilkosságról alkotott sztereotípiak, miközben a kimondás aktusa teremtő erő? Az adást a kormányváltás előtt vettük fel, de bízunk a NER emlékezetében.

 

Mit kockáztat a vers az aktivista megszólalás határán? Hogyan reagálhatnak az olvasók arra, amikor eljön a coming out ideje, vagyis egy költő „előbújik”, és kimondja, hogy meleg? Gerevich András válaszol, akit Borsik Miklós a 90-es évekről, a korai erotikus költészetéről is kérdezett, ahol a test és a természet ábrázolása többször egységet alkot. Miért választotta Gerevich az ír költőt, Seamus Heaney-t, amikor eldöntötte, kit szólaltat meg magyarul? Hogy látja az amerikai szerzőket, a Frank O'Hara-féle campet és a rejtőzködés mesterségét John Asbery világában? Milyen vallomást tett Pilinszky Szerbiában? Az is kiderül, miért könnyebb az európai lírát megjelentetni Magyarországon, mint az USA szerzőit, és hogy mit jelentett a József Attila Kör (JAK) elnökének lenni 2006 és 2009 között – akkor még a Telep költőcsoport sem oszlott fel.

 

Hogyan került Pándi Balázs, a „száraz dobember” (©444) a Beton.Hofi együttesébe? Milyennek látja Schwarcz Ádámot, a frontembert, és mi fontos a szakmai kapcsolatuk lelki hátterében? Borsik Miklós az egymásra találásokról kérdezte Pándit, akit Tandori Dezső és hátrahagyott lemezei, rajzai, kéziratai is régóta mozgatnak. Akárcsak az Okapi Pressnél megjelent fakszimile, amiről azt mondja, „Egyetlen, mégis, ezzel a címadással ajtóknak, értelmezéseknek az ezreit nyitja ki”. Szóba kerül még, hogy miben segít a műtárgyak felhalmozása a szerfüggőség után, vagyis miért olyan a reggeli kávé előtt egy lakásgaléria, mint az anyaméh. Kiderül, hová vezet Kurtág György, a free jazz, az improvizáció és az irodalom megzenésítésének szeretete. És végül: az energia úgy jut el a Kassák-verstől a hangszeren át a hallgatóig, ahogy az összeütődő golyók is átadják egymásnak a Newton-ingában?

 

Elindult az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál. Mi is az az újzene, hogyan gondolkodnak fiatal zeneszerzőink, milyen út vezetett a XIII. fesztivál megrendezéséig, és mely művek, előadók kapnak helyet a fesztiválon? Trendek a kortárszenében, elődök, hatások, zenetörténeti kontextus, társművészetek és sok minden, ami befolyásolja a ma művészeinek alkotásait. Szóba kerül többek közt Ligeti György, Charles Ives, Giovanni Gabrieli, Eötvös Péter, Ramon Lazkano, Frédéric Chopin, Tornyai Péter, Illés Márton, Helmut Lachenmann és Erik Satie. Horváth Balázs és Dargay Marcell zeneszerzőket Végső Zoltán kérdezte.

 

A reggeli felhők alakja befolyásolja-e, hogyan írunk, és ha igen, milyen alapon? Kerber Balázs és Borsik Miklós válaszolt. A beszélgetés visszatérő témája, hogy a városi figurák a holdas estéken „információs zivatar”-ban találják magukat. Ha ehhez keresünk formát, mit eredményez az avantgárd kötődés? Hová vezet a költészet általában, és ha anyagi javakat nem köszönhetünk neki, a műélvezet haszonnak számít-e? A „művészet különleges, magasabb egészség” (Karinthy Frigyes), bár „a magyar kulturális élet betegítőgépezet” (Nemes Z. Márió)? A kérdések boncolgatására Szkárosi Endre ÉS-rovata, a Rögresszív egyik cikke biztatott. Később más mesterek, Szentkuthy Miklós és Marno János is körvonalazódik Kerber tükrében.

 

Székely Szabolcs és Borsik Miklós beszélgetett arról, hogy mikor (és miért) gyerekek. Körbetáncolták Pilinszky vizespoharát, mérlegelve, hogy lehetséges-e a tárgy tiszta szemléletének tabula rasája. A kötött forma szerepét firtatták, és azt, hogy a felettes én miért hasonlít rá. Milyen fegyelmezettséget kíván a Clint Eastwood-attitűd a költészetben? A szonettírás hogyan vezethető vissza egy kórházi, gyerekkori ősélményhez? Az adás ezekre a kérdésekre is választ ad, miközben többször felidézi, mit vállalt A beszélgetés története című kötet 2021-ben, és milyen Székely-versek születtek azóta.

 

Vida Kamilla és Borsik Miklós beszélgetett a költészetről mint popkulturális vidámparkról. Rákérdeztek, ki írja meg a korszakos verset a kulturális migránsok vetélkedőjén. Belátták, hogy sosem derül ki – noha a nagy vers kajtatásának rítusa közös szellemi örökségunk. Szóba kerültek a Berki Krisztián és Noé között épülő átjárók. Emellett azok az útvonalak, amelyek Vida coming of age verseskötetétől, a Konstruktív bizalmatlansági indítványtól (2021) Kónya Imre és Pető Iván 1991-es politikai vitájáig vezettek. Utóbbi a közönség aktív jelenléte miatt ma is elementáris élmény lehet. Másrészt izgalmas, hogyan biztosít szerkezetet és témát a készülő Vida-ciklusoknak, főszereplőnek jelölve ki az igazságtétel és a felelősség komplex problémáit.

 

Találkozás a pornográfiával (2025) és Vérsűrűség (2024). Új és régebbi versek. Szabados Attilával beszélgettünk túlhasznált kifejezésekről, mint amilyen a „traumalíra”, és inspiráló közösségi élményekről, mint amilyen egy líraműhely, ahol megtörténhet, hogy „jobbá tettünk egy szöveget, mégsem vettük el attól, aki írta”. Kiderül, miért „jó érzés, ha nagyon kevés marad” egy versből. De az is, hogy elég-e, ha „levesszük róla a habot”, vagyis törlünk belőle, megállva, persze, mielőtt „túl szikárra” húznánk. Tetten érhetőek a „szemfényvesztéseink”? Szóba kerül a „metázás” mint irodalmi divat, a testábrázolás, és hogy a költő menekül-e, amikor mentálisan megterhelő témát dolgozott fel, mégsem erről beszél, hanem a verse megalkotottságáról.

 

Pion István és Borsik Miklós beszélgetett az egész nap szaglászó kiskutya és az emberi agy hasonlóságának dramaturgiai következményeiről. Szóba került az Atlasz bírja című kötet (2013), a slam poetry hatása és a szellősebb versnyelv. Felvetődött, hogy ha a személyes találkozáson alapuló líraműhelyek korát éljük, ez miben hasonlít mégis arra az időszakra, amikor a költők gyakrabban kritizálták egymás verseit blogon (Telep, Előszezon, Körhinta kör stb.). Hogy viszonyuljunk a köztes műfajokhoz, és milyen az Esterházy Pétert is foglalkoztató narrációmentes regény? A beszélgetésben kirajzolódik, hogy a közösségkeresés igénye miért játszik fontos szerepet Pionnál, akár az irodalomról, akár a traumák – vagy az öröm – feldolgozásáról beszélünk.

 

Toroczkay András és Borsik Miklós beszélgetett arról, hogy belefér-e az önpromó, és ha igen, akkor miért nem. Hogyan ábrázolja az író az eredendő bizalmatlanságot? Szó esik a nem szűnő indíttatásról is, hogy szerkessze, átírja a verseit, akár dalszöveggé alakítva azokat, sőt, el is énekelje. Így a podcastadás vissza-visszatér a szereplehetőségekhez, az identitáshoz, amit többek között emlékekből szokás összerakni – mintha szemetet szednénk a Boldog emberek című Toroczkay-regényben.

 

Zilahi Anna és Borsik Miklós beszélgetett bálnáról és csalánról, alkotásról és lazsálásról, fájdalomról és kíváncsiságról. Elmélet versus zsiger? Zilahi szerint ez egy áldilemma, bár ezt az állítását bőven árnyalta. Arról is szó esett, hogyan viszonyul a termékeny lassúsághoz, amivel a metaforák felépülnek benne. Kiderül, miben hasonlíthat egy csalánmezőben megtett séta arra, ahogy szembesítjük magunkat a sikerületlen szövegeinkkel. De az is, hogy a lírai leleményt miért nem igazgyöngyként, hanem kocsonyahalként hozzuk fel az óceánból. Az adáshoz Hans Christian Andersen A vadhattyúk című meséjét ajánljuk.

 

„Megkopogtatták a vállamat, hogy ki kéne nyitni a szememet.” Milyen kihívást jelentett, amikor Závada Péter rapperként először lépett színpadra? Hogyan hozhatják létre a traumák a felszakadozott időtudatot? Érdemes-e bárki nyomába szegődni versben és podcastban úgy, ahogy Csernus Imre kutatta a másik embert a Partizánban? Szóba kerül a Litera szövegjátéka a chatGPT-vel, és a megismerés, az önkifejezés mechanizmusai általában. Fókuszban az új verseskötet, az Éngép.

 

Tóth Krisztinát Borsik Miklós kérdezte az Élet és Irodalom podcastjának második adásában. Mit és miért ajánlanánk Tóth Krisztina új, Szeleknek fordít című kötetéből? Milyennek látja a szerző más generációk tagjait, André Ferencet, Élő Csengét, Locker Dávidot, Simon Bettinát, Szőcs Petrát és Ughy Szabinát? Mit jelent a titok körbejárása a költészetben, ha nem „énlírát” olvasunk? Hogyan idézhető fel Lator László mint „apa”, tanár és költő, aki szerette, ha „a versben ott sötétlik a furcsaság magja”? Mi lehet a szerepe a fordítás gyakorlatának, ha a gyerek születése megváltoztatja az írás körülményeit? A beszélgetés többek közt ezekre a kérdésekre keresett válaszokat.

 

Nádasdy Ádámot Borsik Miklós kérdezte az Élet és Irodalom sorozatának első részében. Mi a konzervatív Petri György lírájában? Minek a beteljesítője Parti Nagy Lajos? Mire jó egy líraműhely, és milyennek látja a mester az ott felbukkanó tanítványokat, például Kupihár Rebekát, Papp-Sebők Attilát? Szóba kerül, hogy a homoszexualitás megélése vagy a halál közelsége milyen hatással lehet Isten keresésére. Mi az, ami fontos a gyászban, és miben segít az irónia? Túlléphetünk rajta? Shakespeare-nek nem sikerült, de próbáljuk meg újra és újra.