A nyugdíjügyről

Az általam nagyra becsült Simonovits András cikke (Egy értelmes nyugdíjreform irányai, ÉS, 2017/42., okt. 20.) és az ellenzéki pártok nyugdíjtémájú megszólalásai alapján fontosnak tartom az alábbi gondolatokat megfogalmazni.

Gyakorló nyugdíjszakértőként és nyugdíjjogot is oktató PhD-hallgatóként úgy látom, hogy a nyugdíjrendszert érintő több olyan kérdéskör kering a közbeszédben, amelyek megítélése, értelmezése vitatott, illetve félreértett. Ezek közül, Simonovits András cikkére is reagálva, hármat szeretnék most kiemelni: a nyugdíjminimum, a rugalmas korhatár és a magánrendszerek szerepének kérdéskörét.

Simonovits cikke bevezetőjében számomra nagyon szimpatikus módon felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatóságára nemcsak a társadalom elöregedése, hanem a munkaerőpiac torz szerkezete is jelentős hatással van, amit célszerű együtt kezelni az oktatás színvonalának kérdésével.

Nem értek egyet azonban azzal, amit a nyugdíjminimum emeléséről és a differenciált nyugdíjemelésről ír. A nyugdíjminimum – a köznyelvben tévesen minimálnyugdíj – funkciója ugyanis nem más, mint hogy a nyugdíjszámítás során, azaz az aktív évek nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresete és egy a szolgálati évekhez rendelt százalékos mérték szorzata következményeként ne eshessen az így kiszámolt nyugdíj összege a nyugdíjminimum alá. Ha mondjuk az átlagkereset 30 ezer Ft, a 40 év szolgálati időhöz tartozó százalékos mérték pedig 80 százalék, akkor a nyugdíjminimum mai összegének hála a nyugdíj összege nem 24 ezer, hanem 28 500 Ft lesz. Azonban, ha az átlagkereset a nyugdíjminimum összegénél kisebb, mondjuk 25 ezer Ft, akkor a nyugdíj összege is ennyi lesz, nem egészül ki a nyugdíjminimumra. A nyugdíjminimum emelése tehát, amit majd’ minden ellenzéki párt is választási ígéretként már megfogalmazott, azt eredményezi, hogy a megemelt nyugdíjminimum alatti átlagkeresetet szerzők (magasra emelt minimum esetén többen) kiesnek annak védelme alól.

A differenciált nyugdíjemeléssel az a legfőbb baj, hogy torzítja a nyugdíjbiztosítás biztosítási jellegét: Simonovits álláspontjával szemben ugyanis egy társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek nem célja az időskori szegénység megakadályozása (egy Beveridge-rendszerben talán, de egy bismarckiban nem), hanem csak a bérbe adható munkavégző képesség elvesztése okán elszenvedett jövedelemkiesés pótlása. Ennélfogva az sem lehet célja egy nyugdíjrendszernek, hogy az aktív korban felhalmozott jövedelmi különbségeket nyugdíjaskorban kiküszöbölje vagy tompítsa. Az ilyen szándékra a szociális ellátórendszer szabályait és ellátásait kell használni.

A rugalmas korhatár népszerű, Simonovits Andrásnál vissza-visszatérő óhaj. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy egy kiszámítható, korrekt nyugdíjrendszerben a jogosultsági szabályoknak, mint amilyen a korhatár betöltése is, mindenki számára azonosnak kell lenniük. Véleményem szerint nem engedhető meg, hogy egyesek, ha még csökkentéssel is, valamilyen okból (jellemzően az átlagosnál több szolgálati idő megléte esetén) a mindenki számára azonos jogosultsági feltétel előtt nyugellátásban részesüljenek. Ezzel együtt a rugalmas korhatárt én is a nyugdíjrendszer hasznos elemének tartanám, de annak a rendeltetése inkább a korhatáremelések hatásának tompítása lehetne, ahogy a 2012-től megszűnt előrehozott nyugdíjé is volt. Ha valóban reformszintű változásokban gondolkozunk, érdemes lenne inkább a tőkegyűjtő magánrendszerek feladatává tenni egy rugalmas alacsonyabb korhatár és egy fix, magasabb korhatár közötti időszak alatt megállapítható és folyósított ellátásoknak a biztosítását. Simonovits bár nem volt híve a magánnyugdíj-pénztáraknak, és kritikusan szemléli az önkéntes pénztári rendszert is, a helyettesítési ráta csökkenésének tompítását várná a tőkegyűjtő önkéntes pillértől. Ez lehetséges volna úgy, ha a tőkegyűjtő rendszerek (magánnyugdíjpénztár, önkéntes pénztár, nyugdíjbiztosítás, NYESZ, vállalati pénztár) évtizedes megtakarításából a két korhatár (rugalmas alsó, fix felső) közötti ellátásokat finanszíroznánk, és csak a magasabb korhatár felett nyújtana nyugdíjat a társadalombiztosítás.