Ishiguro

Ha van megérdemelt kitüntetés, Kazuo Ishiguro brit író Nobel-díja csakugyan az. Az írót Bényei Tamás köszöntötte értő szavakkal (Az emlékezés homálya, ÉS, 2017/41., okt. 13.), bár Ishiguro egyik regényének, az 1989-es The Remains of the Day-nek  magyar  címéről  (A főkomornyik szabadsága, 1992) azt írta, hogy „idétlen”. Filmen ez a kitűnő regény Napok romjai címmel híresült el magyarul. A film magyar címe hangulatos ugyan, de bántóan pontatlan. A regényben nem a napok a fontosak, csak az a nap, amikor az angol arisztokrata beengedi kastélyába a német náci vendéget. Ennek a napnak a történelmi-lelki maradványai (a remains nem romokat jelent) temetik maguk alá a kastélyt és a főkomornyikot, aki csak kiszolgálni, csak szolgálni tud. A szó szerinti cím – „A nap maradványai” – esetlen, lefordíthatatlan. A romnak nincs jövője, a maradványnak lehet. A nagyszerű fordító, Kada Júlia nyilván ezért kerülte meg ezt a kifejezést, s választotta helyette a főkomornyik szabadságát, ami persze távol van a szabadságtól.