Tatabányai anziksz

VISSZHANG - LXI. évfolyam, 39. szám, 2017. szeptember 29.

Némi kiegészítést kell tennem msz‑nek a páratlan oldalon Modern akarat (ÉS, 2017/38., szept. 22.) című írásához.

Amit a tatabányai vasútállomásról ír, az száz százalékig igaz. Sőt. A XXI. század második évtizede végén ez a vasútállomás semmiféle akadálymentesítéssel nem rendelkezik. Ennélfogva sem kerekesszékkel közlekedő mozgássérült, sem babakocsit toló kismama vasúton Tatabányáról elutazni vagy oda megérkezni nem tud. A cikkben leírt irtózatos felüljáró lépcsőin ők még segítséggel sem képesek le- vagy felmenni. Ha előzetesen bejelentik utazási szándékukat, esetleg kinyitják a vágányokat elválasztó kerítésen levő, „Átjárni tilos” felirattal ellátott lezárt kapukat, de akkor is legalább két markos kísérőre van szükség, akik a síneken átcipelik őket, míg a harmadik felmegy jegyet váltani.

Apropó kapuk. Ezelőtt mintegy tíz évvel megépült a Vértes Center nevű pláza a vasút mellé, aminek az alagsorába került a buszpályaudvar. Ha tehát az ember vonaton érkezett Tatabányára, és helyi vagy helyközi buszjáraton akarta folytatni útját, mint ezt e sorok írója gyakran teszi, ha figyelmen kívül hagyja a tiltó táblát, és szerencséjére nyitva van a kapu, mintegy húsz lépéssel a kívánt buszhoz érkezik. Ez azonban ritkán esik meg. Ha olyan forgalmista van szolgálatban, aki a szabályoknak megfelelően gondosan bezárja maga mögött a kaput, akkor csak két lehetőség van. Elballag az ember kb. száz méterre a kerítés végéig, és ott a nyílt pályán a síneken átbotladozva visszajön a kiindulópontig, ez ugyan némileg életveszélyes, de viszonylag kényelmesebb megoldás, vagy szabályosan felkapaszkodik az említett negyven lépcsőn, majd végigmegy a felüljárón, leereszkedik ugyanolyan negyven lépcsőn az aluljáróba, ezen végighaladva és húsz lépcsőn felmászva bejut a Vértes Centerbe, itt már csak egy mozgólépcsőn, ha működik, kell saját felelősségre lejutni és azt tapasztalni, hogy a busz időközben elment.

Mint a cikkben olvastuk, Tatabányán tíz emberből kilenc úgy véli, a legfontosabb a vasútállomás rekonstrukciója lenne, a maradék egy viszont új sportcsarnokot építene. Vajon kinek az akarata érvényesül?

(Várgesztes)

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 19. szám, 2019. május 10.
LXIII. évfolyam, 7. szám, 2019. február 15.
LX. évfolyam, 13. szám, 2016. április 1.
Élet és Irodalom 2019