DRUKKBAN VAGYUNK

PÁRATLAN OLDAL - LXI. évfolyam, 30. szám, 2017. július 28.

„A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás” – jelentette ki Magyarország egyik, előzőleg lelkészként működő minisztere (Balog Zoltán), hetvenkét évvel a fasizmus legyőzése után.

Ez alkalommal felhívhatnánk a miniszter figyelmét például Szent Feofán püspök kiváló szövegeire arról, hogy a keresztény értékrend szerint mely cselekvések is minősülnek bűnnek. Az ide illő figyelmeztetése így szól: „Felebarátai ellen vétkezik, aki a személyválogatás bűnébe esik, ennek jegyében az embereket számára szükségesekre és számára nem szükségesekre, nagyobb értékűekre és kevésbé értékesekre, fontosabbakra és kevésbé fontosabbakra osztja”.

Csakhogy a miniszter teológiát végzett, tehát nálunk is jobban kell ismernie az idézett elvet. Ugyan mi értelme lenne úgy tennünk, mintha nekünk kéne őt felvilágosítani a kereszténység alapértékeiről? Nyilvánvaló, hogy semmi, ezért nem is teszünk úgy és nem is üzenünk neki semmit. Vállaljuk annak ódiumát, hogy ha létezik végső igazságszolgáltatás, akkor majd a miniszter anélkül fog elkárhozni, hogy mi ennek veszélyére figyelmeztettük volna.

Az persze nem kis dilemma, hogy mi van akkor, ha egy politikus nem gondolhatja igazán komolyan, amiket beszél, mint például most is, amikor a kormánynak a gyakorlatban egyáltalán nem áll módjában a szóbanforgó népcsoport társadalmi hasznosságáról dönteni. Vagyis a tipikusan fasiszta logikákat is vélhetően csak azért használja, mert úgy számolta ki, hogy ezt kívánják meg az érdekei, és csupán annak a csőcseléknek üzent, amely praktikusan pótolja a kormány feltétlen híveinek lassan, de biztosan erodálódó részét. Mert azok majd érteni fogják, hogy ami a népcsoport minősítését illeti, annak tárgyában szabad a vásár, és cserében csupán a szavazatukat kérik. Vajon ez most a fasizmus, a cinizmus vagy az uszítás kategóriája? További kérdés, hogy például az uszítás bűnét enyhíti-e vagy súlyosbítja, ha az uszító másokkal végezteti el a piszkos munkát, miközben ő maga  mossa kezeit?

Megannyi nehéz kérdés, amely már a földi bíróságoknak is komoly gondokat okozhatna. Mindenesetre a magunk részéről nem irigyeljük a Mindenhatót, viszont nagyon drukkolunk neki.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 4. szám, 2020. január 24.
LXIII. évfolyam, 51-52. szám, 2019. december 19.
LXIII. évfolyam, 50. szám, 2019. december 13.
Élet és Irodalom 2020