...ÉP LÉLEK

Érettségi bankett. Lacinak mondom: milyen ragyogóan teljesített kilencedikben! Nemcsak a kötelezőt tudta, de érdeklődött, kérdezett, olykor csillogott. Aztán jött a kosárlabda, és némi visszaesés. Most, tizenkettedikben, érettségi előtt megint ő volt a legjobb történelemből. Erre Laci: „Nem könnyű tanulni és sportolni egyszerre. Mindennap edzés, hét végén meccs, gyakran utazni kell. Naponta négy-öt órát aludtam hónapokon át. Tehetségesnek tartottak, és én is élveztem. Aztán egy napon úgy éreztem, választanom kell, tanulás vagy sportkarrier. Három dolog miatt döntöttem az iskola mellett. Az egyik, hogy sérülékeny vagyok. A másik dolog hosszabb. Eljutottam New Yorkba, egy tehetségkutató program keretében. Az edző azt mondta pályára lépésem előtt: az ellenfél legjobb játékosát kell faultolnom. Úgy, hogy sérüljön meg. Úgy, hogy lehetőleg véglegesen le kelljen cserélni. Ez a dolgom, ezért küldenek pályára. Hát, ez nem tetszett. A harmadik ok? A magyar játékosok sorsa idehaza. Megengedem, a nagycsapatoknál, mint a Falco, Alba, Szolnok, talán más a helyzet, ott remek magyar játékosok lépnek pályára, és talán meg is becsülik őket. De a kis csapatoknál csak az amerikai vagy szerb idegenlégiós számít. A magyar csak töltelék. Szerződést kötnek vele, csábító fizetéssel. Aztán megeshet, három hónapig nem kap egy fillért sem. Az amerikai, az megkapja, időben, pontosan, a kialkudott összeget. Ha a magyar úgy érzi, elege van, átmegy egy másik egyesülethez, csapdába kerül. Mondjuk, leszerződött két évre. Fél év múlva érzi, becsapták. Edz, készül, játszik, pénz meg nincs. Elengedik, nem kell kivárnia a két év végét – cserébe aláíratnak vele egy papírt, hogy semmilyen anyagi követelése nincs. Fél évig játszottam ingyen, idegen városban, fizettem az albérletet. Amikor abbahagytam, testnevelőtanárom nagyon haragudott rám. Árulónak tekintett, és úgy is nevezett. Ordibált velem. Megesett, hogy sokak füle hallatára rám ordított, vegyem le az iskolai mezt, mert méltatlan vagyok rá. Az ilyesmi persze nem esik jól, de nem tudok igazán haragudni rá. Az élete a kosárlabda. Jó edző és jó tanár. Csak nem bírja elviselni, ha valaki elhagyja.”

Lacikám, ebben a szép-szomorú történetben az a jó csupán, hogy tudom, látom: az „ép testben ép lélek!” nagyon nehéz, de Neked ép lelked, erkölcsiséged, becsületed megmaradt. Ez is fontos, nem csak a zsákolás meg a tripla, meg a taps.