A kivételes államférfi

VISSZHANG - LXI. évfolyam, 27. szám, 2017. július 7.

Orbán Viktor az első állami vezető, aki Horthy Miklóst kivételes államférfinak nevezte. Persze a kivételes szónak több értelmezése is lehet. (Előzmény az ÉS-ben: Ungváry Krisztián: Horthy megítéléséről, 2012/33., Kovács Zoltán: Perkáta, 2017/20.).

Prónay Pál, az egyik tiszti különítmény vezetője 1919. augusztusi naplóbejegyzésében a Szegedről repülőgépen Siófokra érkezett Hor­thy szavait idézi: „No ezt derekasan csináltad, mert a különítményeddel együtt itt vagy a Dunántúlon. Miután Budapesten úgysem csinálhatnál semmit. Már azt hittem, hogy az antant lefogott titeket. De csak végezzétek a tisztító munkát így tovább, ahogy megkezdtétek.” Néhány hónap alatt 5000 embert öltek meg a különítményesek, 70 000-ret zártak börtönbe vagy internáló táborba, 100 000 ember emigrációba kényszerült.

1941 júniusában Horthy levelet írt Hitlerhez. „Boldog vagyok – írta –, hogy hadseregem a dicsőséges és győzhetetlen német hadsereggel vállvetve vehet részt a veszélyes kommunista hordák szétzúzásáért és civilizációnk megőrzéséért vívott küzdelemben.” Horthy ezt követően olyan magabiztos lett, hogy még az év december 12-én hadat üzentünk az Egyesült Államoknak is. A Don-kanyarban 150 000 katona halt meg, 500 000 zsidó vallású magyar állampolgár haláltáborba került.

Ez a teljesítménye valóban kivételes.

Németország budapesti követe, Veesenmayer a német Külügyminisztériumnak 1943-ban a következőket írta: „Horthynak siralmasak politikai képességei. Nemcsak nem ért sem a kül-, sem a belpolitikához, de belső ellenszenvvel viseltetik a politika iránt.” Veesenmayer ebbéli ismereteit Magyarországon az Imrédy családtól, Bethlen Istvántól, Gyurcsek államtitkártól szerezte. Veesenmayerről még annyit, hogy a Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék ítélete alapján 3 évig börtönben volt. A nürnbergi vallomásában arról is beszélt, hogy Magyarország háborúból való kiugrása sikerrel járhatott volna, ha a kormányzó saját maga olvassa be szózatát, ha nyíltabb parancsokat ad, ha elutazik az 1. hadsereghez.

A megcsonkított Magyarország területi növekedéséről így vélekedett: „Az ország 20 éven keresztül félárbocra bocsátotta zászlóját és várta területének növekedését anélkül, hogy gyakorlatilag bármit is tett volna annak érdekében. Három ízben növekedett területe jelentős mértékben a birodalom révén saját közreműködése és harca nélkül.” Romsics Ignác azt írja, hogy a revíziós sikerek nem Horthyn és alapvetően nem is a magyar politikán, hanem a nemzetközi helyzet alakulásán múltak (Magyar Nemzet, 2017. július 1.). Veesenmayer különben a börtönbüntetése letöltése után az NSZK-ban megbecsült egyetemi tanárként működött.

Legfőbb katonai szövetségesének diplomatája és magyar politikus társai Horthy képességeiről lesújtó véleménnyel voltak, elképzelhető, hogy ellenfelei hogyan vélekedhettek róla.

Az emlékezetet tényekkel, adatokkal kell alátámasztani, nem pedig napi politikai érdekekkel.

Élet és Irodalom 2020