Bekötött szemmel

„...Otromba tucatember, arra született, hogy lekezelően parancsoljon középszerű, durva embereknek. Gátlástalan, bármire hajlandó. Nem bír tőle különböző embert megtűrni maga körül”. Nem ma írta egy honi gondolkodó, hanem a világhírű olasz író, Pirandello vetette papírra egy magánlevélben, a 30-as évek Mussolini-jelenségéről. (Fried Ilona: A szerző, akit kerestek a szereplők, ÉS, 2017/25., június 23.)

Ami ijesztő, és a mai hazai ellentmondásos, torz közgondolkodásról is adhat némi magyarázatot, hogy a szerző így folytatja: „Ennek ellenére elismerem, hogy ilyen »kíméletlen« időkben a mostani politika és társadalom megköveteli az ilyen embert. Fenn kell tartanunk a róla alkotott mítoszt, mindenek ellenére hinni benne és hűen szolgálnunk.”

Pirandello 1936-ban meghalt, és nem kellett átélnie a fasizmus későbbi szégyenteljes vereségét és katasztrófáját, de többségünk megéri a jövő évi parlamenti választást, és az azt követő évtizedeket...