HÁT ÉN IMMÁR

Választási kampány van. Napi gondjaink mellé most ránk zúdulnak a pártcsatározások hírei; a magukat kellető és ellenfeleiket több-kevesebb hevességgel szapuló csoportok megnyilatkozásai. Fogjuk be a fülünket, és próbáljuk tétlen szemlélőként túlélni az egészet, vagy a felkínált lehetőségekből válasszunk? A választás jelentős befolyással lehet jövőnkre. Ezért – ha később nem akarjuk magunkat hibáztatni – nem vonhatjuk ki magunkat alóla, A helyzet értékelésében talán segítségünkre lehet Jonathan Swift majd háromszáz éve írt szatirikus regényének részlete.

Ennek hősét, Gullivert, aki miután a törpék országába, Lilliputba vetődött, meglátogatja egy magas rangú kormányhivatalnok, egy belső titkos tanácsos. Ő meséli: „Kb 70 holdévvel ezelőtt robbant ki egy belső harc, a Tramecksan és a Slamecksan párt között. A nevek onnan származnak, hogy az egyik politikai frakció magas, a másik meg alacsony sarkú cipőben járt. Így óhajtották magukat megkülönböztetni egymástól. Valljuk be, hogy a magas sarkú cipő valóban egész sajátos harmóniában van ősi, alkotmányos szokásainkkal, viszont akárhogy áll is a jogi helyzet, a tény mégis az, hogy őfelsége csakis az alacsony sarkú cipőket favorizálja már régóta az állami adminisztráció minden területén. (...) A gyűlölködés a két párt között az elvakultság olyan magas fokára hágott, hogy az ellenfelek nem hajlandók egy asztalnál enni, inni, vagy akár szóba is állni egymással.

Számításaink szerint a Tramecksanok, vagyis magas sarkúak, jóval nagyobb számban vannak, mint mi, ezzel szemben minden hatalom a mi kezünkben van. Sajnos indokolt gyanakvással kell megállapítanunk, hogy trónörökösünk császári főmagassága bizony nem elhanyagolható jeleit mutatja a magas sarkú szimpátiájának, hogy másra ne hivatkozzunk, bárki pontosan megállapíthatja, hogy egyik sarka magasabb, mint a másik, s emiatt biceg.”

Ilyen a választék nálunk is. El kell hát döntenem, hogy jövő tavasszal az egymással szóba állni nem tudó gyűlölködők egyikére, vagy a magukat a jövő képviselőinek tekintő „bicegőkre” adjam voksomat. Egyedül ész­szerűnek az látszik, ha döntésemmel nem az összes hatalmat éppen kezükben tartók, hanem az igazi többség akaratának érvényesülésére törekeszem.