CINIZMUS

Napjaink autokratái a cinizmus sajátos stílusát alakították ki: pofátlanul őszinték – már ami érveléseiket illeti.

Trump még a Hillary Clintonnal folytatott televíziós vitában „ez bizonyítja, hogy smart (ügyes) vagyok” odaköpött beszólásával vágott vissza arra a vádra, hogy nem hajlandó adóbevallásáról nyilatkozni. Az Egyesült államok elnöki posztjára pályázó Trump azzal dicsekszik, hogy ügyes adócsaló, s ezzel szimpátiát vált ki az adózást kijátszani igyekvő kisemberből.

Bravúros, ahogyan például Putyin elnök gyakorolja a pofátlanságot. Eddig visszakézből tagadta Oroszország az amerikai választások befolyásolását célzó hackertámadások vádját. Miután azonban Macron ugyanezt a technikát vetette szemére legutóbb – úgy látta, tovább már nem lehet tagadni. Szerinte a hackerek „olyanok, mint a művészek”, és attól függ, kit választanak támadásaik célpontjául, milyen hangulatban ébredtek azon a napon. „Ha azonban patriótákról van szó, úgy az ő szempontjukból helyesen, harcolnak azok ellen, akik rosszakat mondanak Oroszországról” – jelentette ki.

Szegény Trump elnök. A putyini cinikus beismerés sem mossa le róla emberei hazaárulását. Még megkísérelheti elhitetni, hogy ő személy szerint nem tudott róla. Amilyen betegesen egocentrikus, talán el is hiszi önmagának.

„A tények kemény dolgok” – vélte Sztálin elvtárs.