„Most sem a balsors tép bennünket...”

„Ez az ide-oda táncolgatás, ez a követelőzéssel párosított felelősségelhárítás és szolidaritáshiány és ez a tűzzel való állandó játszadozás egyszer csak elvezethet oda, hogy becsúszunk valami olyan szakadékba, vagy akár bele is löknek bennünket mások türelmüket vesztve, amiből aztán nem nagyon lehet kikapaszkodni” – vázolja aggodalmait a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány külügyminisztere, korábban egyetemi tanár, történész, utóbb két Orbán-kormány idején nagykövet. „Én természetesen maradtam konzervatív értékeket valló, nemzeti érdekeinknek elkötelezett liberális” – vallja magáról, azt azonban nem hiszi, hogy nagyon sokan lennének ilyenek. „De hiszem, hogy nagyon sokan vagyunk elkötelezettek a rendszerváltozás bel- és külpolitikai céljai, a parlamentáris demokrácia és a nyugati orientáció mellett. Aki az 1989-es Ellenzéki Kerekasztal programjával nem fordul szembe, az nem helyeselheti a mai kormánypolitika külföldön is bírált elemeit.”