Örök riválisom

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm. Fordította Matolcsi Balázs. Park Könyvkiadó, Budapest, 2016, 341 oldal, 3990 Ft

A barátság kezdeteihez, a mintegy ötven évvel ezelőtti eseményekhez visszalépő mindentudó elbeszélő alakja és tökéletes emlékezete azonban problematikus. A családregény, de elsősorban a fejlődésregény műfaji zsánereit mozgató narráció nem tud elég meggyőzően működni, mert akadnak ugyan időbeli, sejtető előreutalások, ám az elbeszélés mégis minduntalan visszazökken a kamaszkor aprólékos leírásába, az események szolgai görgetéséhez, amelyek mintha jelenetről jelenetre, párbeszédről párbeszédre felidézhetők lennének. Az elmondásnak nincsenek sem memóriatechnikai, sem nyelvi akadályai, sőt, az elbeszélő fél rendszerezi, súlyozza is az eseményeket, értelmezi kettőjük gyerekkori kapcsolatát, barátságukat, a körülöttük élők alakját, analizálja barátnőjét, következtet motivációira. A realista nagyregényekre jellemző regényvilág és ábrázolásmód ez esetben nem fér meg jól az első személyű beszéddel, már csak azért sem, mert Lenù szintén részese az eseményeknek, ő is erősen érintett, története a kettőjük története.