ÉS-KVARTETT – Márton László Hamis tanú című regényéről

Zelei Dávid: (...) Az a hidegrázós a dologban, hogy a valós szereplők találkoznak a XIX. századi regényhősökkel, meg az író által kitalált szereplőkkel, és ebből a katyvaszból, miközben azt várnánk, hogy valami fiktív dolog jön ki, mégis olyan következtetés adódik, ami nagyon is ismerős számunkra a való világból. Bevonja a fikciót a történelem terébe, és ugyanolyan érvényes lesz az egyik, mint a másik. Ilyenkor jönnek elő nagyon erős mondatok. Egyetlen példa. A már említett Gudbrand Gregersen történetét olvasva megtudjuk róla, hogy az egyik nagy haverja Berend Iván, Jókai Fekete gyémántok című regényéből. Már kaptunk is egy valós szereplőt meg egy fiktívet. Majd még egy fiktív kerül hozzá a szerző világából, Sáfrány Peti, aki a kocsmában arról szokott beszélgetni, hogy amikor hajótörést szenvedett, akkor levágtak egy nyomorék gyereket, mint egy csirkét, kicsorgatták a vérét, és megették. Mikor ezt elmeséli a kocsmában, ott azt vonják le az egészből, hogy ha ő ezt így megtehette, akkor abban is lehet valami igazság, hogy ugyanezt megcsinálták a sakterválasztás alkalmából a Tiszaréten összegyűlt zsidók is. (...)