A QUAESTOR-LIGET

PÁRATLAN OLDAL - LXI. évfolyam, 9. szám, 2017. március 3.

A bajok azzal kezdődtek, hogy „merjünk nagyot álmodni!” Foglaljuk el a királyi várat, esetleg az egész Várhegyet! Menjen el onnan, ami nem odavaló! Főleg a Városligetbe. De miért pont oda? Más országokban a megszűnt nehézipar helyén, a rozsdaövezetekben építkeznek, ilyen hely nálunk is van bőven. Igen, de ott a fák negyven-ötven év alatt nőnek nagyra, ha egyáltalán megnőnek. Az új épületek „holnap” nem mutatnának elég jól. Inkább vágjunk ki egy csomó fát a ligetben, és a maradék lesz a dekoráció. Ez a ligetnek az újszerű hasznosítási módja.

Kétszáz évvel ezelőtt kezdődött el a városszéli mocsaras területnek parkká alakítása. Pest akkor még önálló város volt. A Városligetet a pesti polgárok „építtették” a saját pénzükből saját maguk és utódaik számára. Később a zuglói önkormányzat kezelte a ligetet, ami a pesti világörökség védőzónája lett, mígnem a kormány „törvényesen” einstandolta.

Ellentétben az olimpiai pályázattal, a ligeti beépítésekről több szinten is történt lakossági „egyeztetés”, miközben kategorikusan tilos volt felvetni, hogy nem lesz jó, ha ide építkeznek. Gyönyörű ígéreteket hallottunk: fejlesztés, zöldterület-növelés, Múzeum-Liget. A tervek azóta folyamatosan változnak: kevesebb a múzeum, helyettük lesz hangversenyterem és színház. (A régi/új Közlekedési Múzeum tervei egy külön történetet képeznek.) A változó terveknél a kártékonyság változatlan, és már látszategyeztetés sincsen. Az összegyűjtött több tízezer tiltakozó aláírás sem számít.

A miniszteri megbízott közgazdász szemlélete dominál. Itt nem az orbanisztika a probléma, hanem az urbanisztikának mint szakmának a teljes ignorálása. A végrehajtó a „Városliget Real Estate Development Ltd.”, bár a cím magyar változatából utólag szerényen kihagyták az „ingatlanfejlesztő” megjelölést.

A Liget-projekt haveri reklámozására alig félmilliárd forint (közpénz) ment el, míg az olimpiai előkészületek 30–35 milliárd közpénzt fogyasztottak el, illetve szerződések és telekvásárlás formájában „útnak indítottak”. A vizes világbajnokságnál a FINA-t átvertük egy blöffel (meg az állampolgárainkat is), rá se ránts! A Quaestor virágzásakor százmilliárdok vándoroltak át a zsebekből egy egyre táguló fekete lyukba. Aki ott ezt látta, az vagy segített benne, vagy félrenézett. Ez a morális könnyedség óriási érték a Liget-projektben, amihez sikerült olimpia-előkészítőket és egy quaes­torost is megszerezni fontos pozíciókba. („Apám, ezek ugyanazok!”) Rögtön szükségessé vált (talán a kismamák követelésére), hogy a Városliget Zrt.-nek legyen egy többszintes székháza a fák között. Ezen kívül legyen látogatóközpont, éttermek (valójában vendéglők), kávézók, a ligeti rendezvények szervezőit pedig az Olof Palme házban helyeznék el. Pénzt hoz az ingyentelek. Az értékek ilyesfajta pusztítása valódi hungarikum!

Nem tudjuk, hogy milyen meglepetéseket tartogat még a tarsolyában a Városliget Zrt. vezére. Mindenesetre apró lépésenként közeledünk ahhoz, hogy a rekreációs liget vigalmi negyeddé alakuljon annak minden következményével együtt. Vajon érvényes-e még a miniszteri biztos ígérete, miszerint a lakosság nem lesz kitiltva a Ligetből?  Mindegy. Elkotródnak majd maguktól is! Aki ezt túlzásnak gondolja, toljon át egy babakocsit a VII. kerületből a ligetbe. Választani lehet: szemben a trolival vagy át az akadályokon. Pedig egy festékcsík nem gigaberuházás. Talán épp ez a baj!

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 5. szám, 2019. február 1.
LXIII. évfolyam, 5. szám, 2019. február 1.
LXII. évfolyam, 43. szám, 2018. október 26.
Élet és Irodalom 2021