A Nagy Eszme árnyékában
VISSZHANG - LXI. évfolyam, 9. szám, 2017. március 3.Sokat beszélünk manapság az olimpiáról, ám hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen zavaros a múltjuk a nagy játékoknak. (Kovács Zoltán: Nemzeti kétség, ÉS, 2017/8., február 24.) És most ne is beszéljünk arról, amit a klasszikus eszme gazdái, a görögök csináltak, és ne is arról, hogy aztán mi lett belőle, nézzünk más tájakat. Lehet-e ezt a sportversenyt politikai vagy korrupciós háttér nélkül rendezni?
A 2002-ben Salt Lake Cityben rendezett téli olimpiai játékok legalább annyira emlékezetesek maradnak a botrányokról, mint a sportolói teljesítményekről. A szervezőbizottság (SLOC) több millió dollárt költött megvesztegetésre, amelyben volt készpénz, pazar szórakozás, ösztöndíjak, tanulmányírások, állások hozzátartozóknak és barátoknak. Ezt követően a NOB tíz tagja lemondott, vagy lemondatták őket, Tom Welch és Dave Johnson, a SLOC elnökei bíróság elé álltak.
De ez még nem minden. A Salt Lake szervezőbizottság már 1988-ban szerette volna megrendezni a játékokat, ám akkor a japán Nagano városa nyert, ahol viszont közel ötmillió dollárt költöttek a NOB tagjainak szórakoztatására. Ám vannak még különlegesebb esetek: Melbourne például zongorahangversenyt szervezett az egyik dél-koreai NOB-tag lányának, így nyerve egy szavazatot. Ez tehát az ára a rendezés joga elnyerésének, a NOB-tagok pedig nem szégyenlősek, hiszen miért is járna egyiküknek kevesebb, mint a többieknek?
A korrupció azonban nem csak nagy kenőpénzekre vonatkozik. 1995-ben a brit Independent írt arról, hogy az 1996-os atlantai játékok szervezői (ACOG) megközelítően 40 millió dollárt fizetnek a védjegyek kizárólagos használatáért (Coca-Cola, Xerox, General Motors, BMW), sőt, levédették a játék hivatalos jelvényét, a „USAtlanta” emblémát, amelynek nem hivatalos használatát szigorúan büntették.
A Salt Lake Cityben történtek nyomán kemény reformokat jelentett be a NOB. A pekingi olimpia előtt magas rangú kínai kormánytisztviselők tettek ígéretet a város szennyezett levegőjének megtisztítására, ám ezekből semmi sem lett. A BBC tényfeltáró műsora, a Panorama beszámolt arról, hogy a 2012-es játékok helyszínének bejelentése előtt a NOB-tagok 100–200 ezer dollárért adták a szavazatukat. De hát nagy a tét. A 2012-es játékok rendezési jogának megvásárlása a Panorama szerint körülbelül 10 millió dollárba kerülhetett, ami persze semmiség ahhoz képest, hogy London körülbelül 10 milliárd dollárt költött szervezésre és infrastruktúrára.
Most már sejtjük, hogy miért álmodnak róla egyesek…
