Miért fél a civilektől?

VISSZHANG - LXI. évfolyam, 3. szám, 2017. január 20.

Nem egészen értem, hogy a kormány miért fél a civil szerveződésektől. Bármi legyen is a véleményük ezeknek a különböző közügyeket képviselő csoportoknak, tagjaik nem indulnak a választáson, közvetlenül nem jelentenek veszélyt, és egyik párt sikerét sem befolyásolhatják! A kormányt nem a civil szervezetek, hanem a pártok tudják leváltani. A január 11-i híradások szerint, úgy látszik, a hatalom is észlelte, hogy a kifejezetten intenzív és költséges kormánypropaganda ellenére a társadalomban erősödnek a kritikai hangok. Éppen ezért a legerősebb, legkeményebb harcosát, Németh Szilárdot küldte a csatamezőre, aki már bevezetésként sem tartózkodott a durva jelzők használatától. Nézete szerint „azokat a szervezeteket, amelyek nem teljesen közpénzből gazdálkodnak, el kell innen takarítani”. Nem tudom, mit ért az „eltakarításon”. Csak nem arra gondolt, hogy mint holmi szemeteket, ki kell söprűzni őket? (Előzmény az ÉS-ben – Kovács Zoltán: Megáll az idő, 2017/2., jan. 13.) Talán a kevéske állami támogatás, a szervezet tagjainak önálló véleményalkotása szúrta a szemét, amikor a vágyát hangoztatta? Ezek szerint a Fidesz hatalmas parlamenti többsége, anyagi ereje és a központosított kormányzás ellenére aggódik, hogy ezek a pártoktól független szervezetek befolyásolják a választókat. A rettenthetetlenséget sugárzó Németh Szilárd szinte megsemmisítő ütéseket mért azokra a szervezetekre, melyek nem tekinthetők a Fidesz híveinek. Itt nézetem szerint hibát követett el, hiszen nem birkózásról, ökölvívásról van szó. Nem keltett meglepetést, hogy a nyilatkozatban elhangzott Soros György neve is, hiszen ő az a magyar származású amerikai üzletember, aki – pénzét nem sajnálva – támogatja az önkényuralom ellen fellépő szervezeteket, liberális szellemiségű személyeket, amint tette ezt annak idején Orbán Viktornak és társainak anyagi segítése révén is. Sőt, már az új amerikai elnök neve is felmerült, aki feltehetően beszállna ebbe a „nagytakarításba”, amiben már azért is erősen kételkedem, mert Trumpnak éppen elég baja lesz az otthoni „másképp” gondolkodókkal.

A feltételezések szerint „nehézsúlyú politikusunk” a miniszterelnök biztatására lépett be a ringbe, amiben én szintén kételkedem, illetve kételkedni szeretnék. A meghirdetett nagytakarítás ugyanis olyan baklövés, olyan politikai hiba, amihez egyetlen épkézláb politikus sem adhatja a nevét. Amikor ilyen nagy parlamenti többsége, befolyásolókészsége és anyagi ereje van a kormánynak, meglehetősen gyatra és önmagát lejárató tervnek tartom a pártoktól független civil szervezetek elleni primitív stílusú és szándékú támadást. Ezeknek a bejegyzett civil társaságoknak elsődleges céljuk nem a politikai pártok gyengítése, hanem az elhanyagolt társadalmi rétegek segítése, a figyelem felkeltése környezetvédelmi, egészségügyi, szociá­lis kérdések iránt. Egyébként – kissé félve mondom ki – nézetem szerint a Fidesz számára nagyobb veszélyt jelentenek azok az értelmiségi körök, amelyek különböző területeken igyekeznek feltárni a gondokat, országunk előrelépését, fejlődését gátló tényezőket, és nem utolsósorban ellene vannak minden olyan intézkedésnek, mely gyengíti a demokráciát, demokratikus jogainkat. Mindezt arra alapozva mondom, hogy tudomásom szerint mind a kormány és tagjai, köztük Németh Szilárd is, mind az ellenzéki pártok a demokrácia hívei közé tartoznak. Azt, hogy néhány értelmiségi összefogás, egyesület támogatja valamelyik ellenzéki pártot, aligha lehet felróni nekik, hiszen mindez a demokráciára, a többpártrendszerre jellemző. Csak emlékeztetni szeretném az olvasókat, hogy a Fidesz a ’90-es évek végétől egészen a 2006-os kormányváltásig óriási szervező munkát végzett, hogy a polgárokat, a konzervatív értelmiséget különböző körökbe tömörítve aktivizálja, nyerje meg támogatásuk érdekében. Ilyennek tekinthetjük többek között a Professzorok Batthyány Körét és a Nemzeti Kört is. Az, hogy ezek a szervezetek szolgai módon követték-e a fentről jövő tanácsokat, a tagságtól és a mindenkori vezetőségtől függött. Különböző foglalkozási ágakban Polgári Köröket, majd tagozatokat is létrehozott, melyek igen aktív tevékenységet folytattak a társadalomban.

Nézetem szerint az ország népe – függetlenül politikai hovatartozásától – demokráciában és nem „illiberális demokráciában” kíván élni. Szeretné megszerezni, megőrizni mindazokat a jogokat, amelyekkel a nyugati demokráciákban élhetnek a polgárok, és amelyekkel a rendszerváltozás után mi is dicsekedhettünk. Nem hisz abban, hogy a különböző jellegű önkényuralmak, áldemokratikus megoldások jobb életformát biztosítanának számára.

A civil szervezetek, polgári körök kötelessége, csakúgy, mint a sajtómunkásoknak, hogy jelezzék a döntéshozóknak, a hatalomnak és a társadalomnak, ha ezek a szempontok sérülnek, veszélybe kerülnek. Nem engedhetik meg, hogy a hatalom pusztán önérdekből bármelyik szervezetet „eltakarítsa” a közéletből. Hiszen a civilek tömege maga a nép, amelynek képviseletére fölesküdtek a választások nyertesei.

(A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja)

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 1. szám, 2018. január 5.
LXI. évfolyam, 46. szám, 2017. november 17.
LXI. évfolyam, 39. szám, 2017. szeptember 29.
Élet és Irodalom 2019