FELADJAM?

A világ másik feléről szinte kevesebb idő alatt ért Magyarországra a karácsonyi ajándéknak szánt csomag, mint hogy kisvárosom postahivatalából az otthonomig eljusson. Ez a Magyar Posta nyomkövető rendszeréből derült ki számomra is, miután január 6-án nyomozni kezdtem, hogy hol van már a küldemény.

Az internetes rendelésemet november 25-én indította el az Ausztrál Posta, a küldemény december 10-én Hollandiába ért, onnan december 16-án Budaörsre került. Itt a nyomkövető elakadt, ezért telefonon kérdeztem rá a posta telefonos ügyfélszolgálatánál, ahol – röpke 25 perces várakozás után – felvilágosítottak, hogy december 21-e óta városom főpostáján van a pakk. Mikor még aznap személyesen bementem, a postás kisasszony a háta mögötti polcról egy percen belül a kezembe nyomta a dobozt. Kérdeztem, hogy december 21. és január 6. között miért nem sikerült kihozni, amire az volt a válasz, hogy állítólag még az érkezés napján megkísérelte a kézbesítő. Ha így volt is, miért nem hagyott értesítőt, hogy jöjjek be érte? A válasz: tessék a nyolcas ablaknál reklamálni! És még egy információ a kérdésemre: mivel nem jelentkeztem érte (?), a napokban már éppen visszaküldték volna a dobozt Ausztráliába!

A nyomozásom eredményeként már tudom, mi lehetne a posta új szlogenje: soha ne add fel!