ADVENT, RÉGEN

PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 51-52. szám, 2016. december 21.

Ezek a mondatok a képzelet szüleményei. Elképzelem az 1942. év adventjét, amelyet egy akkor 28 esztendős fiatalember (hívjuk nagyapának) pár tízezer másik fiatalember társaságában a hóba belefagyva töltött a Szovjetunióban. Jobbosoknak nem kell örülni: nem munkaszolgálat, sima, katonának öltöztetett magyar parasztot ötlöttem ki.  Látom, ahogy eközben őfőméltósága, a szintén kitalált Horthy Miklós szivarra gyújt a könnyű ebéd után, a kandallóban romantikusan roppan a fa. A mesebeli magyar parasztot várja otthon a felesége két darab gyerekkel, nyilván el kellene szaladni valakinek még tejszínhabért is a püréhez, gesztenye is kellene a pulykába – gondolom el –, és igazán megvehetnéd a fenyőfát is, apa, már mindenkinek megvan.

Boldog karácsonyt, vitéz uraim.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
LXVIII. évfolyam, 6. szám, 2024. február 9.
LXVIII. évfolyam, 4. szám, 2024. január 26.
Élet és Irodalom 2024