ADVENT, RÉGEN
PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 51-52. szám, 2016. december 21.Ezek a mondatok a képzelet szüleményei. Elképzelem az 1942. év adventjét, amelyet egy akkor 28 esztendős fiatalember (hívjuk nagyapának) pár tízezer másik fiatalember társaságában a hóba belefagyva töltött a Szovjetunióban. Jobbosoknak nem kell örülni: nem munkaszolgálat, sima, katonának öltöztetett magyar parasztot ötlöttem ki. Látom, ahogy eközben őfőméltósága, a szintén kitalált Horthy Miklós szivarra gyújt a könnyű ebéd után, a kandallóban romantikusan roppan a fa. A mesebeli magyar parasztot várja otthon a felesége két darab gyerekkel, nyilván el kellene szaladni valakinek még tejszínhabért is a püréhez, gesztenye is kellene a pulykába – gondolom el –, és igazán megvehetnéd a fenyőfát is, apa, már mindenkinek megvan.
Boldog karácsonyt, vitéz uraim.