Lex úszószövetség

Kedden délután füstölni kezdett a metró valahol a Nagyvárad tér és a Klinikák között. Ez hovatovább nem hír, a múlt hét végén is füstölt a metró, még korábban az utasok gyalog botorkáltak ki az alagútból. Vannak, akik már le sem mernek menni. Egy ilyen metrófüstölésnek ma nagyjából annyi a hírértéke, mint hogy a Blahán százért kapni fréziát. Más. Halottat találtak az egyik kórházban, később ugyanott ágyi poloskát, megbuktunk a PISA-felmérőn. Nyilván nincs összefüggés az események között, sőt, önmagukban a metrófüstölések között sem, mondta a főpolgármester, ez csak rosszindulatú összecsúsztatás, politikai tőkefölhalmozás céljából. Hogy az állampolgárok mégsem kívánkoznak le a metróba, mert félnek, és félnek, amikor kórházba kerülnek, mert irtóznak az ágyi poloskától, nemkülönben a lekezelőn beszélő orvosoktól, a nővérektől meg a fertőzésveszélytől, ez még akkor is igaz, ha nem minden orvos és nővér beszél lekezelőn, minden attól függ, kihez kerül az ember.

A kormányszintű hivatalokban bizonyára meglepődnek azok, akik nem járnak metrón, egészségi állapotukra kiemelt kórházak vigyáznak, kiemelt összegű hivatali biztosítással, de egyszer lesétálhatnának a Körútra, és megnézhetnék, hogyan is él a magyar ember: a magyar ember egyik meghatározó élménye a kiszolgáltatottság. Kiszolgáltatottnak érzi magát, jobban, mint korábban.