KORMÁNYSERPÁK

Összerándul a gyomrom, ha azt hallom, hogy a kormány ismét lelkes szervezésbe bonyolódik. Átéltük, hogy hova vezet, ha ez az agytröszt átszervezi az alsó és középszintű oktatás irányítását, és Klebersberg Kuno, az egykori sikeres vallás- és közoktatásügyi miniszter nevét transzparensként felhasználva, összetákol egy működésképtelen szörnyszervezetet.

Aztán jött az újabb idióta ötlet, hogy postai levélben, százmilliókért  meg kell kérdezni „a zemberek” véleményét , gyermeteg önigazolásul, felesleges és primitív kérdéseket feltéve. 

Aztán valaki felismerte, hogy egy év múlva nyakukon a választás, és rádöbbentek, valamit adni kellene a nyomorult nyugdíjasoknak, ha már legutóbb is úgy kiszúrták a szemüket  0,9 százalékos emeléssel, hát adjunk tízezer forintos utalványt.  De hát ezeket postán eljuttatni nagyon drága, oldjuk meg ingyen, zárjanak be az okmányirodák, hivatalok, és uccu, menjenek a közhivatalok dolgozói neki a vak, téli utcáknak, körbe-karikába házaljanak a cédulákkal, abban az idilli reményben, hogy mindenki ájtatosan dicséri majd a kis Jézust, de elsősorban a kormányt.  Országos felháborodás tört ki, vissza kellett vonni a dilettáns ötletet. Nem volt elég tanulság az átgondolatlan internetadó-vereség, most még ez is? 

Nyugdíjas társaim, az alamizsnából vásárolhatunk majd olcsó szaloncukrot, bejglit, csirkeszárnyat, sok-sok kenyeret meg disznózsírt, talán karácsonyfát is, és milyen kár, hogy a villanyszámla-hátralék nem fizethető ki belőle, mert akkor sok társunk fel tudná kapcsolni 24-én este a húszéves égősort a karácsonyfáján.