Hisztériahistória

VISSZHANG - LX. évfolyam, 40. szám, 2016. október 7.

A Fidesz háromszor próbálkozott eddig hisztériakeltéssel politikai haszonszerzés céljából. Először 2002-ben: ez volt a rendszerváltás vagy inkább 1947 óta a legharciasabb, legdühödtebb választási kampány. Rokonok, barátok, munkatársak vesztek össze. Ekkor alakult ki az az illemszabály, hogy bizonyos helyeken, illetve emberek társaságában nem politizálunk. A szocialista jelölt az árkok betemetéséről beszélt, a miniszterelnök „Veszélyben a haza!” felszólítással dramatizálta a helyzetet. A végeredményt ismerjük. Habár a közvélemény-kutatások előzőleg 4–15 százalékos Fidesz-sikert jósoltak, az 1990 óta eddig legmagasabb választási részvétel mellett baloldali–liberális választási siker született. A politikai hisztéria második esetére 2006 őszén került sor. A helyzet előidézésében szocialista politikusok is meg a Fidesztől (akkor) jobbra álló holdkóros személyiségek és szervezetek is szerepet játszottak. De a hisztéria irányítása és talán előidézése is a Fidesz kezében összpontosult, amiképp az események haszonélvezőjének is tűnhetett. Az eredmény? Előbb több tucat rendőr, majd a „visszavágón” jó néhány tüntető és egy politikus került kórházba. Az ország két hónapig izzott a politikai feszültségektől. Elkötöttek egy vízágyús autót és egy tankot, elfoglalták a köztévé épületét. A politikai haszon? A kormány nem mondott le, és a közvélemény-kutatások (akkor még) alig jeleztek változást a pártpreferenciákban. A politikai hisztéria harmadszori felszítása 2015 elején kezdődött, és napjainkig tart. Sikerült felerősíteni a társadalom szorongásait és idegengyűlölő hajlamát, kivívni a külföld megvetését (illetve a xenofób szélsőjobb csodálatát). A Facebookon és az élőbeszédben menekültellenes, rasszista folklór született. A munkaerőhiány pótlása bevándorlókkal, mint lehetőség, belátható időre kikerült a racionális közbeszédből. Az állam elköltött tizenötmilliárdot (ennek tizedéből meg lehetett volna oldani az országon átvonuló menekülthullám és a szerb határon rostokoló menedékkérők emberséges ellátását, s az összeg egészéből ki lehetett volna fizetni százezer nagymama CT-vizsgálatát). A végeredmény? A kormánypárt nem tudott eredményes népszavazást elérni.

A tanulság? Arra képes a politika, hogy felhevítse a közhangulatot, elérje, hogy az emberek politikáról vitatkozzanak és veszekedjenek, szerteáramoljék az országban harag, sértettség és gyűlölet. De arra nem képes, hogy a hisztériát kézben tartsa és a kívánt cél elérésére összpontosítsa.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 8. szám, 2024. február 23.
LXVII. évfolyam, 14. szám, 2023. április 6.
LXVI. évfolyam, 32. szám, 2022. augusztus 12.
Élet és Irodalom 2024