Az elő¬választásról

VISSZHANG - LX. évfolyam, 40. szám, 2016. október 7.

Az előválasztás egyre gyakrabban kerül szóba, immár itt is (lásd Soós Eszter Petronella: Hányféleképpen bukhatunk bele az előválasztásba?, ÉS, 2016/35., szeptember 2.). A cikk kizárólag francia példákon mutatja be a kockázatokat. Nekünk azonban, itt Magyarországon az amerikai előválasztások ismerősebbek. Eddig szinte senki nem ismertette az előválasztások természetét. Ott két fajtája van, a szavazócédulás és az úgynevezett „caucus”. Az utóbbi voltaképpen egy jelölőgyűlés, habár nagyban különbözik a nálunk ismert hagyománytól.

Az előválasztások eszméje fel sem merült volna itt magyarországon, ha a Fidesz-kormány meg nem szünteti a kétfordulós választási rendszert. A Fidesz megbuherált egyfordulós választási rendszere kizárja az előzetes válogatást a jelöltekből, a többpártrendszert a kétpártrendszer korlátai közé kényszeríti.

A megszüntetett első fordulót helyettesítheti az előválasztás. Sajnos az erről szóló összes vita cédulás szavazásra utal, amely magyar viszonyok között teljesen alkalmatlan. Az egyedül célszerű módszernek kizárólag az úgynevezett „caucus” (ejtsd: kaukusz) látszik. Ez egy összejövetel, ahol az érdekelt választók, szomszédok és beavatott helybeliek összegyűlnek. A jelöltek egymás után elmondják röviden, hogy mit képviselnek, majd elfoglalnak egy bizonyos részt a teremből, és a hallgatóság csatlakozik hozzájuk, aszerint, hogy ki melyik jelöltet találja a legalkalmasabbnak. Már ekkor kialakul egy támogatottsági sorrend. A jelöltek átlátogatnak a konkurens csoportokhoz, hogy megpróbáljanak tárgyalni a csoportok egyesítése érdekében. Ezt a folyamatot egy bizonyos idő után lezárják. Nem szokatlan, hogy a csoportok ott helyben egyesülnek, ezzel erősítve a közös jelöltet. Ezután összeszámolják a csoportok létszámát, és jelentik az eredményt a „központnak”. A caucus nyertese megy tovább a választásra. A caucus jószerével kizárja a csalást, mert azon csak az ellenzék venne részt. A cédulás szavazás költségei sem érvényesek a caucusra, ez olcsóbb. Persze, a költsége függ attól, hogy hány ilyet rendeznek. Az ellenzéknek kell meg állapodnia, hány helyen kívánják megrendezni, illetve hasznosítani a caucus-eredményeket.

Mennyire hatásos és megbízható az eredmény? Ez a részt vevő pártok számán és jóhiszeműségén múlik. A párt, amely megtagadná a részvételt, miközben a többiek részt vesznek, azzal a kockázattal játszik, hogy két tűz közé kerülve (harcban a kormánnyal és egyben a saját „szövetségeseivel”) megsemmisülhet a választások során. Így válna létfontosságúvá minden demokratikus ellenzéki párt részvétele.

Mi várható az eredménytől? Az, hogy a kiválasztott jelöltek előre élvezik bizonyos mennyiségű szavazó támogatását. A választók, akik a cau­cuson részt vettek, személyes jelenlétükkel, úgyszólván a testükkel választották ki a jelöltet, és így személyes elkötelezettséget fognak érezni, hogy jelöltjük győzzön, ezért nem lesznek restek elmenni szavazni. A jelöltek hitelességét pedig fokozza, hogy kiválasztásuk pártatlan és tisztességes folyamat eredménye volt.

A jelölés felelősségét a caucus népe átvállalja. Fenyegetés a pártok számára a caucus, ha a folyamat során egyetlen jelöltjük sem nyer, vagy a nyerő jelöltek száma kisebb a vártnál. Veszély az, ha bármely részt vevő párt hátsó szándékkal, saját különutas érdekéből vállalkozik a részvételre.

Itt sem lehet kizárni a csalás lehetőségét. De miután nem kormányzásról, hanem jelöltségről van szó, ostobaság lenne a sikert kockáztatni, valamely apró előny kedvéért.

Mi lehet az előválasztás realisztikus célja? Természetesen parlamenti többséget szerezni és kormányra kerülni. Ez lenne az ideális eredmény. Az előválasztás mindenképpen javítani fogja az ellenzék esélyeit, amennyiben egységes és meggyőző üzenetet küldenek a választóknak. Kormányra kerülni a jelenlegi „cinkelt” választási rendszerben korántsem garantált. De erős és ütőképes ellenzéket lehet általa felépíteni. Erre pedig már hosszú ideje nem volt példa, tehát ez kívánatos eredmény lenne.

Az előválasztás kitűnő alkalom kipróbálni egy esetleges jövőbeli koa­líciót.

Vajon elcsábíthatja-e az előválasztás a demokratikus ellenzék irányába a passzív választókat? Ezt megígérni nem lehet, de az országos aktív részvétel talán fellelkesíti és előcsalogatja a rejtőző közönséget.

Siker esetén rövid életű koalíciónál aligha remélhetünk többet. Azonban megfelelő tervezés és széles körű együttműködés esetén az előválasztás a demokratikus ellenzéknek csakis a javára válhat.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 45. szám, 2020. november 6.
LXIII. évfolyam, 7. szám, 2019. február 15.
Élet és Irodalom 2024