EGYMÁS MELLETT

Péntek reggelente jó kinyitni a postaládát: vár a friss ÉS. Szeptember másodikán sincs másképp, azaz mégis: a hetilap mögött kékül a füzetecske. Nem lehet menekülni, követ az utcáról a gyalázatos kormánypropaganda, uszításával nem hagy békén, szívósan akaszkodik rám. Kiemelve a ládából e gyönyörű papírra nyomtatott förmedvényt, automatikusan tépem össze, diribdarabra. Közben látom, a lépcsőházi kisasztalon kínálja magát olvasásra még néhány példány. Bevágom az ajtót.

Később olvasom a lapban a bódvalenkei riportot, mely a szegénység mélységéről számol be a mai Magyarországon. Sokáig csak nézek magam elé.

Aztán kimegyek a folyosóra, és nem kímélem a füzeteket.