Amerika „ígéretei”

Frank Tibor többségében jól látja az amerikai ideológia és az ország történelméből fakadó politikai és társadalmi berendezkedés közti ellentmondásokat („Az ígéretek földje”, ÉS, 2016/32., aug. 12.). Az amerikai felsőoktatásról szóló mondatában a következőképpen fogalmaz: „Mára az amerikai egyetemi hallgatók közel fele külföldi, akik a diploma megszerzése után hazamennek, s nem az Egyesült Államokban maradnak, ahogyan ez korábban jellemzően történt.” Egyes egyetemeken látottak megtévesztették egyetemi tanár kollégámat, aki – életrajza szerint – sokat tartózkodott az USA különböző egyetemein, és tapasztalhatta a diákok nemzetközi összetételének változását. Azt azonban, hogy „közel fele” az amerikai egyetemi hallgatóknak külföldi, semmi sem bizonyítja. Ellenkezőleg. Hivatalos statisztika szerint a 2014/15-ös tanévben az USA tercier oktatási szférájában összesen több mint húszmillióan tanultak, ám ebből a külföldi hallgatók aránya csupán 4,8 százalék volt; azaz pontosan 974 926 diák (lásd az Institute of International Education honlapján, iie.org). Az sem titok, hogy a diákok harmincegy százaléka Kínából, tizenhárom százaléka Indiából, hét százaléka pedig Dél-Koreából érkezett. Az elmúlt tíz évben az Amerikában tanuló külföldi hallgatók száma majdnem megduplázódott: a 2003/2004-es tanévben „csak” 572 579 külföldi diák tanult az országban, így az USA vezető helye a külföldi diákok „megszerzésében” továbbra is megkérdőjelezhetetlen. A második helyezett Nagy-Britanniá­ban a 2014/15-ös tanévben nem egészen félmillió külföldi diák tanult, közülük százhúszezren EU-országokból érkeztek a szigetország egyetemeire.

A szerző mondatának második része, miszerint az USA-ban tanuló külföldi diákok egyszerűen „hazamennének” a program befejezése után, sokat hangoztatott sztereotip megjegyzés. A Brookings Institute szerint a külföldi diákok 45 százaléka hosszabbíttatta meg az F-1 vagy J-1-es vízumát, amely csak az oktatás idejéig biztosít tartózkodást az országban azért, hogy diplomája megszerzése után maradhasson és dolgozhasson az Egyesült Államokban (www.brookings.edu). Ez a szám valószínűleg emelkedni fog a jövőben, hiszen – és ezt jól érzékeli Frank Tibor is – egyes területeken a szakemberhiány már mutatkozik. Természetesen, az amerikai felsőoktatás és diploma nem egyszerűen ajándék az USA részéről, alapja kőkeményen gazdasági. Szintén a Brookings Institute elemzéséből tűnik ki ennek fantasztikus mértéke: 2001–2012 között a külföldi hallgatók tandíjban és kiadásokban (szállás stb.) mintegy 100 milliárd dollár bevételt jelentettek az országnak. Az általam vitatott mondat két része is mutatja azt, hogy az USA „ígéretei” – akármilyen szimbolikusak és erőltetettek is a XXI. században – még mindig vonzóak a tanulni és dolgozni vágyók nagy táborának. Ebbe természetesen beletartoznak az oktatók és kutatók is! 

(A szerző egyetemi tanár)