MEGBÍZHATÓ IGEIDŐK

Az M4 nézettségéről szólva az MTVA augusztus 11-én azt írta: „Verrasztó Dávid előfutamát a 200 méter vegyes mezőnyében 477 ezer ember látta.”

Az állítás eredetileg csak egyetlen, szándékolt hazugságot tartalmazott: azt ugyanis, hogy a nézőszám nem pusztán becsült adat, hanem hitelesített tény, amelyről lehetséges múlt időben szólni (ennyi és ennyi embert jelentett). Ez azonban igencsak fajsúlyos hazugság, hiszen azt jelenti, hogy az intézmény szándékoltan meghamisította az adatokat: tényszerű felmérés végeredményeként közölt egy számot, amely azonban csupán becsült mennyiség volt. 

Az állítás másik hazugságát már a véletlen hozta: Verrasztó közben visszalépett a versenyzéstől, és nem vett részt a szóban forgó előfutamban. Ennek hamar lelepleződő ténye pedig önkéntelenül hazuggá tette a mondat azon állítását is, amely szerint a 200 méteres vegyes úszás az ő előfutama lenne. Ám ez sem épp fajsúlytalan hamisság, hiszen arra utal, hogy az intézmény számára nemcsak a valóság tényei, de a szakmai szempontok is huszadrangúak: érdektelen, hogy mi történik a szóban forgó esemény egy fontos szereplőjével, és az is, hogy miként kell megnevezni az egyes eseményeket. A közlemény slendrián, illetve populista megnevezést használt a tárgyszerű helyett, ami kifejezetten a szakszerűtlenség jele: „Verrasztó futamának” nevezte azt, ami tényszerűen a 200 méteres vegyes úszás előfutama volt, és aminél maximum a „Verrasztó részvételével” kiegészítés jelezheti az érdekeltségünket. A két hazugság együttese pedig annak egyértelmű kifejezése, hogy az MTVA nem médiaként (tartalmi közvetítőként és értelmezőként), hanem közvetlen politikacsinálóként, hatalmi aktorként van jelen a nyilvánosságban.

Lelepleződésükre  az általuk kiszolgált hatalmi rendszer jellemző manipulációs ügyességével reagáltak. „Mai nézettségről szóló közleményünkbe sajnálatos módon hiba került. Verrasztó Dávid futamát a nézettségi statisztikában előre jelezte a rendszerünk, figyelmünket azonban elkerülte, hogy Verrasztó Dávid visszalépett a jelzett futamtól. A hibáért elnézést kérünk” – írták. Manipulációjuk lényege, hogy a „korrekcióban” változatlanul megtartották a „Verrasztó Dávid futama” elnevezést, amivel egyfelől elérték, hogy az egész ügy ne statisztikai kérdésnek, hanem valamiféle Verrasztó-ügynek látszódjék, másfelől hogy azt lehessen hinni: a nézettségi adatok közt pusztán a „Verrasztó-futam” létét jelezte a rendszer (tehát hogy egyáltalán lesz ilyen), és nem a Verrasztó-futam nézettségének becsült értékét. A valóban korrigáló szándékú mondatrésznek így kellett volna hangzania: „A 200 méteres előfutam nézettségi arányait előre fölbecsülte a rendszerünk…”, amit pedig ennek kellett volna követnie: „…amit mi sajnálatos módon már kész ténynek tekintettünk”. A mindezt elkerülő szövegükben azt ugyan láthatóvá tették, hogy itt igazából csak egy előrejelzésről volt szó, de elkenték, hogy ez pontosan mire is vonatkozik, és ezzel elkendőzték a becsült érték végeredménnyé hazudásának tényét. Szövegük így végül olyan képet rajzol fel elénk, amelyben ők csak nézték, nézték a futam előrejelzését, ám egyszer csak annyira elfáradtak ebben a nagy fene nézésben, hogy a további tényeket – például a számunkra érdekes sportoló eltűnését a képből – sajnos már nem tudták appercipiálni. Egyszerű figyelmetlenségi hibákkal állunk tehát szemben, amelyek közül az egyik mögött („statisztikákat tanulmányozni”) nyilvánvalóan erényes cselekvés húzódik, és ez igazából fölmentést adhat arra a másik, igazán jelentéktelen kis elfáradásra. A két hiba végül is kölcsönösen súlytalanítja egymást. Amúgy pedig hibázni emberi dolog, és, mint tudjuk, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

A helyzet leglidércesebb vonása az, hogy ha az MTVA véletlenül szakszerűen jár el, tehát  200 méteres vegyes úszásról  beszél, és az igeidőket is betartja („A Verrasztó Dávid részvételével zajló előfutamnak az előrejelzéseink szerint várhatóan 477 ezer nézője lesz”), akkor ebből a mondatából sosem lepleződnek le a manipulációs szándékai. Sosem tudjuk meg, hogy amit hiteles felméréseken alapuló statisztikaként közölt, az pusztán egy közönséges saccolás volt, és azt sem, hogy nem tudott Verrasztó hazautazásáról. Szerencsére azonban a politikai aljasságok rendszerint és eléggé szükségszerűen együtt járnak a szakmai alkalmatlanságokkal, így most annak kell drukkolnunk, hogy az MTVA vezetése még véletlenül se tanuljon a fenti esetből, és a legközelebbi politikai manipulációinál is kerülje az adekvát igeidőket. Az igeidőkben az esetek többségében meg lehet bízni. Azok mindig le fogják leplezni a hazugságokat, legalábbis az olyanok számára biztosan, akik nem pénzben és hatalomban gondolkodnak, hanem – ahogyan Esterházy azt normává tette – alanyban és állítmányban, más szóval a gondolat eredendő tisztaságában.