Nyílt levél

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a műfaj – miként oly sok más dolog manapság – kihalóban levő állatfaj. Mielőtt korosztályom is erre a sorsra jut, még egyszer megpróbálkoznék egy levéllel. 

Amikor az ATV első ízben adta le közszolgálati közleményként (emelkedettebb megfogalmazásban: társadalmi célú hirdetésként) a magyar kormány minősíthetetlen menekültellenes propagandahirdetéseit, már írtam egy e-mailt.  Ez tavaly decemberben volt, éppen december 23-án. Az elektronikus levelet Németh Szilárdnak címeztem, és másoltam a csatorna két ismert újságírójának.  A karácsonyi emelkedett hangulatban választ nem kaptam. Utána sem.

Nem tartom a csatornát a magyar televíziós média etalonjának, de akkor azt gondoltam volna, hogy valami gerince csak van. Egyre gyakrabban bizonyítja, hogy nincs. Jó fél évvel a szégyenletes hirdetéseket követően most – ha jól érzékelem – fizetett hirdetésként, mintegy önként és dalolva, meglehet, kevesebb mint 30 ezüstpénzért, sugározza a kormány második vagy talán harmadik generációs, sárga keretben, „Tudta?” felvezetéssel induló szégyenletes és orbitálisan demagóg hirdetéseit. Legutóbb azt szegezték nekem, hogy tudtam-e, Brüsszel egy kisvárosnyi menekültet kíván hazánkba kényszertelepíteni. Decemberi üzenetemben megemlítettem, hogy a hirdetések sugárzásával minden, az idegengyűlölettel emberi módon foglalkozó műsoruk hiteltelenné válik. És ez történik meg azon – kevés számú – újságíróikkal, akik igyekeznek szembemenni a demagógiával. Ez a hatás a pénzért vállalt hirdetések sugárzásával megsokszorozódik. Hát senki sincs ebben a szervezetben, akinek lenne ehhez néhány keresetlen szava?  Mert ha kívülállók szólalnak meg, mint e lap múlt heti számának Televízió rovatában Siba Antal tette, az falra hányt borsóként pereg le a csatornát irányítók lelkiismeretéről? Hát azok, akik rendszeresen szerepelnek az ATV műsoraiban, nem kívánnak megszólalni? Elismerem, nehéz korban élünk, kockázatot vállal az, aki szót emel. De vannak helyzetek, amikor az ilyen kockázat elkerülhetetlen.

Jó lenne, ha meglátnák: hajszál választ el attól, hogy a következő generációs hirdetéseken majd arra hívja fel figyelmünket a propaganda, hogy tudta, hogy egy kisvárosnyi magyar nyújt támogatást illegális bevándorlóknak? – amelyet rögvest követ a törvényjavaslat: a migánccsal együtt az ilyen magyart is ki kell ebrudalni.

Lelkiismeretre apellálni szintén moribundus vállalkozás korunkban. De kérdezem: egy olyan szellemi irányzathoz tartozó média, amely valahol az istennel való egyéni vagy közösségi szövetséget ápolja, miként veszítheti el legelemibb tisztességérzékét?