Plakátprojektet neki!

VISSZHANG - LX. évfolyam, 27. szám, 2016. július 8.

A ligetprojekt vezetője, Baán László miniszteri biztos szemrebbenés nélkül eltűrte, hogy

– fenyegető külsejű és viselkedésű, kopasz férfiak szállják meg szervezetten a ligetvédők által őrzött területet, és ott törvényellenesen állítsanak fel kordonokat (az akció pillanatáig az illetékesek semmiféle határozatot nem tettek közzé a Közlekedési Múzeum bontásáról, a múzeum környéke tehát nem volt építkezései terület);

– hogy bár az önkényes kordonállítók sem önmagukat, sem megbízójukat nem voltak hajlandóak megnevezni, egyszerűen szólva nem tudtak engedélyt felmutatni az akciójukhoz, a rendőrség mégsem őket távolította el a helyszínről, ott és azonnal, hanem a ligetvédők – tehát a helyzet áldozatai – ellen indított ugyancsak agresszív támadásokat, több napon át;

– hogy ugyanezek a rendőrök súlyos és kevésbé súlyos testi sérüléseket okozzanak az ott engedéllyel tüntető ligetvédőknek, és nem egyszer rongybabákként, a hónaljuknál-lábuknál fogva szállítsák őket a rendőrség autóihoz;

– hogy a múzeum kéményére tudatos tiltakozási szándékkal felmászó énekest – ugyancsak a hivatalos szervek – zavart elméjűnek nyilvánítsák („vagy napszúrást kapott, vagy öngyilkos akar lenni”), majd aznap éjszakára, akarata ellenére és a bolsevik diktatúra legrosszabb hagyományainak fölelevenítésével pszichiátriai megfigyelés alá vegyék és kórházba zárják.

A ligetprojekt vezetőjét, Baán László miniszteri biztost egyedül az a jól irányzott hasba rúgás billentette ki a nyugalmából, amelyet a tetőre ismét felmászó énekes kapott egy ott dolgozó civiltől – ezt a civilt azonnal följelentette. Egyértelműen meg is fogalmazta, hogy miért: „mert erőszakot senki sem alkalmazhat, sem az építők, sem a tiltakozók”.

Nagy kár, hogy Baánnak csak a ligetprojektbe van beleszólása, és nem vesz részt például az uniónak címzett plakátok megszövegezésében. Pedig a fentiek alapján igazán hatásosan és főként hitelesen tudná megüzenni Brüsszelnek: nálunk a civilek semmiképp sem erőszakoskodhatnak, de a hatalom és annak képviselői annál inkább.

Az persze erősen kérdéses, hogy nekünk, többieknek jó lenne-e, ha ezt ott Brüsszelben mindenki megértené. 

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 16. szám, 2024. április 19.
LXVIII. évfolyam, 14. szám, 2024. április 5.
LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
Élet és Irodalom 2024