Egy új alkotmányról

Nyilvánvaló, hogy történelmileg a közeli jövőben Magyarországnak új alkotmányra lesz szüksége. Hazánk állapota igen rossz. A problémák sokkal mélyebbek a napi politika szintjénél, szerkezeti javításra van szükség, ami új alkotmány nélkül nem megy.

Az alkotmány kérdése mégis nagyon kevésszer jelenik meg a sajtóban. Azok, akik írnak róla, és nem jutnak mélyebbre a napi politika szintjénél, azt javasolják, hogy térjünk vissza az 1989–90-es tárgyalásokon kialkudott alkotmányhoz (lásd Bauer Tamás: Mit kezdjünk majd az Alaptörvénnyel?, ÉS, 2014/6., febr. 7., Majtényi László–Somody Bernadette: Legyen köztársaság!, ÉS, 2015/11., márc. 13., Wiesner Péter: Szembenézés? ÉS, 2016/14., ápr. 8. és ezen utóbbi cáfolata: Aradi Emil: Nincs szembenézés, ÉS, 2016/16., ápr. 22.). A régi alkotmányhoz való visszatérés súlyos hiba volna. Vegyük észre, hogy Magyarország az elmúlt 26 évben bejárt egy pályát, amit a régi alkotmány tett lehetővé. Bár vannak, akik politikailag abban érdekeltek, hogy ezt a pályát úgy állítsák be, mintha jelentős szakadások volnának benne, ez nincs így. Az uralkodó elit a székházügytől az állami tulajdon mai kiárusításáig megtanulta minden formáját annak, hogyan teheti zsebre a közpénzt. Az utat végigkíséri mindkét oldalon a megegyezésre való képtelenség, l. például az oktatás ügyét. Az egykori ígéretek beváltásából számos még a mai napig várat magára (például nemzetiségi képviselők az Országgyűlésben, az oktatásra fordított jelentős összegek, melyek majd felemelik a nemzetet). Miután az elit megtanulta a maga javára fordítani a rosszat, 26 évnél sokkal rövidebb idő alatt járnánk be egy hasonló pályát. Ennek nincs értelme. Akik kényesek arra, hogy az új alkotmány legitimitása jogilag kikezdhetetlen legyen, fontos figyelmeztetést fogalmaztak meg (A Szalay László Kör állásfoglalása, ÉS, 2015/31., júl. 31.). A legitimitás kérdésével terjedelmi korlátok miatt nem foglalkozom. A történelmi helyzet meg fogja mutatni, hogy mit kell tenni.

Fontos cikket írt Lendvai Ildikó (Az alkotmányról, ÉS, 2015/14., ápr. 3.). Megállapítja, hogy a régi alkotmány sikertelenségének oka, hogy nem biztosította az emberek számára a részvétel lehetőségét, és hiányzott a kontroll. Nagyon igaza van abból a szempontból, hogy egy rendszer annál demokratikusabb, minél inkább módot ad az egyénnek arra, hogy a döntésekre hatással legyen. Sajnos ma már az állam vezető politikusait szoros ellenőrzés alatt kell tartani.

Az alkotmány definiál egy rendszert, ami az állam. Az állam működése attól függ, hogy az alkotmány milyen elemeit hozza létre, és közöttük milyen kapcsolatokat ír elő. Tehát az alkotmány mondanivalója nem az, hogy jogszabályok gyűjteménye, az csak a megjelenési forma, hanem az, hogy az adott társadalomnak milyen szabályok szerint kell működnie. Ezért is rossz megoldás, hogy összeollózunk szabályokat más alkotmányokból, mert ami megfelel például egy szabálykövető német társadalomnak, az nem felel meg az alapvetően kiskapukat kereső magyarnak. Lendvai okfejtése azt jelenti, hogy az akkori alkotmány gyakorlatilag nem ismerte a közembert, akinek így hatása sem lehetett, és az alkotmány nem adott semmiféle rendszerelemet az ellenőrzésre. Ez a két dolog pedig összefügg. Ugyanez az alkotmány az egypártrendszer után maximalizálta a pártok hatalmát, aminek jogosságát az elmúlt 26 év nem igazolta. Tehát nem lehet visszatérni az 1990-es alkotmányhoz, hanem annak hibáit kiküszöbölő újat kell alkotni.

Ebben az írásban csak néhány javasolt elvre térek ki: az ellenőrzés mint önálló hatalmi ág, a köztársasági elnök, a népszavazás, a képviselők és az információhoz való hozzáférés joga.

(Az ellenőrzés mint a negyedik hatalmi ág) Az információtechnológia mai állása mellett már lehetséges az ellenőrzést negyedik hatalmi ágként értelmezni.

Az állam rengeteg szerve ma is ellenőrzéssel foglalkozik. Ide tartozik az Állami Számvevőszék, az ügyészség, az MNB-be beolvadt PSZÁF, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Gazdasági Verseny Hivatal. Garmadával vannak olyan hivatalnak vagy hatóságnak nevezett állami szervek, melyeknek a szerepe legalább három részből áll: az élet valamely szeletére vonatkozóan szakmai alapon szabályokat állapítanak meg, illetve ilyenre javaslatot tesznek, másrészt ellenőrzik ugyanezen szabályok betartását, harmadrészt bizonyos tevékenységek engedélyezési eljárásában képviselik az adott szakterületet. Az utóbbi két tevékenység összefügg, a második egyben ellenőrzi a harmadikat, azaz a hivatal önmagát is ellenőrzi, ami kerülendő. Ezeket meg kell tisztítani az ellenőrzési funkciótól, és azt külön hatóságba kell szervezni.

Mindezeket a hivatalokat célszerű egyetlen, a kormánytól és a parlamenttől független központba összegyűjteni. Csak azok maradjanak a kormány fennhatósága alatt, amelyek olyan közvetlen veszélyt tárhatnak fel, amely azonnali intézkedést igényel. Ilyen hivatal például az ÁNTSZ és a NÉBIH.

Az ellenőrzés másik módja az információ feltárása és terjesztése. Ezért az állami hírközlő szervek is az ellenőrzés központjához kell hogy tartozzanak. Ide sorolandó a KSH is, amelynek a kormánytól való függetlensége fontos érdek, hogy ne vezethesse félre a közvéleményt.

(A köztársaság elnöke) Az elnök az, „aki kifejezi a nemzet egységét”. Jó volna, ha így lenne. De az 1990 óta regnált öt elnök egyike sem volt képes erre akár a saját, akár mások hibájából, aminek az a fő oka, hogy mindegyik valamelyik politikai oldalhoz tartozott. Magatartásuk messze áll II. Erzsébet teljesen semleges magatartásától. Mindegyik elkövette azt a hibát, hogy amikor egy kisebbségben lévő csoport nagyon sérelmezett valamit, a panasszal nem törődött. Így nehéz egységet teremteni. Az az elnök, aki eleget kíván tenni ezen szimbolikus, de nagyon fontos feladatának, az eddigi gyakorlatnál lényegesen magasabb arányban kell, hogy kikérje az Alkotmánybíróság véleményét a törvényekről.

Mindebből következően az elnöknek függetlennek kell lennie, ami két dolgot jelent: (1) a személy kiválasztásába a politikusok semmiféle módszerrel nem szólhatnak bele, (2) hivatala és az alája tartozó intézmények anyagilag is függetlenek a politikusoktól. Az utóbbi egyszerűen azt jelenti, hogy a mindenkori költségvetés alkotmányban rögzített százalékáról az elnök rendeleti úton dönt. Ezt az összeget használja fel az alája tartozó intézmények finanszírozására.

A függetlenség (1) kritériuma magával vonja, hogy az állam fejét nem lehet választások útján kijelölni, mert akkor jelöltek lesznek különböző politikai támogatottsággal, s visszakapjuk a jelenlegi helyzetet. A kritérium sok különböző módon elégíthető ki. Az egyik lehetőség, hogy meghatározott követelményeknek eleget tevő embereket nagyobb számban kisorsolnak, őket államigazgatásból kiképzik, meghatározott ideig szolgálatot is teljesítenek, s közülük az lesz az elnök, aki a megüresedés pillanatában valamilyen életkori szabálynak eleget tesz. Más lehetőség valamilyen öröklési szabályt alkalmazni.

Az elnöknek még két fontos funkciója kell hogy legyen. Egyrészt ő a feje az ellenőrzésnek mint hatalmi ágnak. Az ide tartozó intézményeket ő finanszírozza, és vezetőiket ő nevezi ki. Az ellenőrzés és a nemzet egységének megtestesítése jól megfér egymással. Az ellenőrzés megakadályozza, hogy egyesek a nemzetet magát vagy annak vagyonát kisajátítsák.

Nem szabad, hogy az elnök a napi politikai kérdésekbe beleszólhasson, ha a politikusok képesek az ügyeket vinni. Ha azonban a parlament vagy annak bármilyen szerve valamilyen döntést képtelen határidőre meghozni, akkor a döntés joga és kötelessége visszavonhatatlanul az elnökre száll.

(A népszavazás) Magyarország ismeri a népszavazást, amely a demokrácia egyik fontos intézménye. Azonban a napi gyakorlat az, hogy folyamatosan elcsalják a népszavazási kezdeményezéseket. Ez nem csupán 2016-ra értendő, hanem 1990-től folyamatosan. (Részletesen: Vizvári Béla: A népszavazás védelmében, Valóság, 2011, 5. sz., 55–59.). A népszavazás jó arra, hogy a választók kijavítsák a politikusok hibáit, de jó arra is, hogy megbízásokat adjanak.

Nem jó érv a népszavazás ellen, hogy pénzbe kerül. A demokrácia minden intézménye pénzbe kerül. A költségvetés soha nem felejt el pénzt rendelni a parlamenthez például. Ugyanígy nem szabad elfelejteni a pénzt rendelését a népszavazáshoz, mert lesz.

A 200 000 aláírás mint szűrő megtartása mellett a választási bizottság, bárhogy hívják éppen, csak regisztrálja a kérdést és meghatározza az aláírások gyűjtésének időintervallumát, de nem dönt a kérdésről semmilyen formában. Ha a kellő számú aláírás beérkezett, a népszavazást ki kell írni. Tiltott kérdés nincs, bármiről lehet szavazni, ami a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalom hatáskörébe tartozik. Ha egy kérdés nem ilyen, vagy ellentétes az Európai Unió Alapszerződésével, akkor az Alkotmánybíróság utólag mondja ki a népszavazás eredményének végrehajthatatlanságát. Javaslatom szerint egy évben kétszer kell népszavazást tartani, mégpedig március 15-én és október 23-án. Így egy utólagosan megsemmisített kérdés nem okoz többletköltséget. Az utólagos döntés megakadályozza a népszavazások folytatólagos elcsalását.

(A képviselők) Az újságírók elől menekülő képviselők világosan mutatják, hogy a listán parlamentbe kerültek nem képviselnek senkit a pártvezetésen kívül. A képviselőket egyértelműen a választóik alá kell rendelni, ami kizárólag úgy lehetséges, ha csak választókerületi helyek vannak. Börtönnel sújtandó bűncselekménynek kell nyilvánítani minden olyan kísérletet, amikor a képviselőt a választókerületén kívüli személy akarja valamilyen módon való szavazásra kényszeríteni. A képviselő csak választóinak és önnön lelkiismeretének tartozik elszámolással, mint Kölcsey Ferenc. A képviselő ezen helyzetét a visszahívhatósággal kell megerősíteni.

(Az információhoz való hozzáférés joga) A mai magyar rendszer arra épül, hogy az információ eltitkolásának joga erősebb az információhoz való hozzáférés jogánál. Árulkodó, hogy adatvédelmi biztos van, s nem tájékozódásvédelmi. Az eltitkolható információk körét lényegesen szűkíteni kell. Ez nem csupán az állami szférára vonatkozik, hanem a magánra is. El kell tudni érni minden információt, ami szükséges ahhoz, hogy az ember saját magát és családját megvédhesse. Az egykori „nyitott égbolt” program arra a felismerésre épült, hogy a felfedett információ legalább annyira véd, mint az eltitkolt. A közpénzek esetében nem lehet szó titkolózásról. Itt a közérdek megelőzi az üzleti érdeket. Közbeszerzés esetén az ajánlatoknak felbontásuk pillanatától kezdve nyilvánosaknak kell lenniük. Ezeknek az alapelveknek a leendő alkotmányban is vissza kell tükröződniük.