Saját csapda

VISSZHANG - LX. évfolyam, 25. szám, 2016. június 24.

Ma Magyarországon az az egyik legfontosabb kérdés, hogy a lakáspanamákkal hírbe hozott Rogán Antal ismeri-e a gyilkosságra való felbujtásért tizenöt év fegyházra ítélt Portik Tamást.

Rogán Antal, Magyarország propagandaminisztere, akiről Portik Tamás – az Energol olajkereskedelmi vállalkozás egyik alapítója, olajszőkítő és ingatlanspekuláns – azt állítja, hogy tízmillió forintnyi kenőpénz átvevőjeként került bele az ismeretségi körébe.

Portik ezt olyan tárgyaláson állítja, amelyet egyébként Rogán hozott a saját fejére. Ő ugyanis egy évvel ezelőtt még azt gondolta, hogy a jog semmiképp sem fordulhat ellene, hiszen az apparátusa a fontos pontokon a kezében van. Ezért (akkor még V. kerületi polgármesterként) a propagandaszempontok előtérbe helyezése jegyében minden aggály nélkül beperelte Juhász Péter Együtt-alelnököt a személyiségi jogai megsértése miatt. Láthatóan nem mérte föl ennek kockázatait. És bár Juhász látványos kitartással tárta fel annak az ingatlannak az ügyét, amelyet Portik és élettársa (egyszersmind Habony nagynénje) vásárolt meg lenyomott árért a kerülettől, majd adott el a sokszorosáért, Rogán magabiztossága nem volt megalapozatlan. Azt, hogy mi áll Juhász panamavádjai mögött, ő tudja a legjobban, hiszen ő követte el vagy nem követte el a panamát, és az is ő, aki ennek részleteit ügyesen vagy ügyetlenül képes eltitkolni. A panamapert tehát minden részletében átláthatja, ha bűnös, ha ártatlan. És a Nemzeti Nyomozó Iroda hathatós segítségével ez eddig működött is, hiszen Juhász vádjait rendre elhárították. Ezért Rogánban vélhetően föl sem merült, hogy Juhász tevékenysége csak addig veszélytelen rá nézve, ameddig ő maga alperes marad. Abban a pillanatban viszont, amikor ő is kilép a fénybe, és aktív támadóvá válik – ráadásul az eleve képlékeny személyiségi jogi témában perel –, rosszabb helyzetbe kerül. Hiszen így nemcsak két ügyet kreált az egyből, hanem ő lesz az, akinek bizonyítania kell a vádjait, miközben ő maga terelte át az ügyet a „tényállítás vagy vélemény” mindig ingatag talajára. Amelyen állva pedig fogalma sem lehet, hogy az alperes mivel fog visszaszúrni. Juhász tudására és észjárására ebben a témában már nem láthat rá. És ím, a per egy pontján Rogánra el is kezdett rácsukódni a maga állította csapda fedele. Juhász, ahogy a nagykönyvben meg van írva, megtalálta azt az embert, Portik Tamást, akinek már nem érdeke tovább védeni politikusi kapcsolatait, hiszen a „barátai” a mindenhatósági mítoszuk ellenére is hagyták, hogy a bíróság tizenöt év fegyházat rójon ki rá. Az érintettek nem vették komolyan József Attila azon gondolatát, amely szerint „a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol”. Ezúttal a szövedék ott feslett föl, ahol a hatalmi dölyfösség, önteltség és mindenhatósági tudat kiálló élei vágták el benne a szálakat. Így Rogánnak most azt kell bizonyítania, hogy soha életében nem találkozott Portikkal. Ám mivel az ellenkezője bizonyításához ma már elég megnézni egy-két Columbót, és ennek alapján híváslistákat vagy parko­lá­si­időpont-listákat lehet kikérni a megfelelő helyekről, a „mi sosem voltunk együtt, egy helyen” bizonyítása már nem olyan egyszerű feladat. Egyelőre nem is futotta többre Rogán oldaláról a kormány mindenhatóságának bizonyításánál. A Miniszterelnöki Kabinetiroda olyan közleményt adott ki, amelyben úgy tesz, mintha az állítása azonos lehetne egy tényállás jogszerű igazolásával: „A Miniszterelnöki Kabinetiroda közölte, hogy Rogán Antal nem ismeri sem Portik Tamást, sem Pápa Mariannt, s velük semmilyen üzleti kapcsolatban nem állt” – olvashattuk az MTI-nél. Amit azután a Magyar Hírlap az érthetőség kedvéért így fordított le: „A Miniszterelnöki Kabinetiroda közleményében támasztotta alá, hogy Portik állításai hazugságok”. (Rogánra támadt, majd felsült Portik Tamás, MH, 2016. jún.17.)

A kérdés tehát ebben a pillanatban valójában az volt, hogy vajon a bíró is elfogadja-e a Kabinetiroda közleményét egy tényállás jogi jellegű bizonyítékaként – tehát megáll-e a politikai mindenhatóság elfogadásánál –, vagy azt a szakszerű álláspontot képviseli, hogy a tényállás bizonyításához további adatok szükségesek.

Ha megállt volna, az azt jelentené, hogy a kormánynak továbbra is lesz alapja a jog fölött álló, mindenható hatalmi tényezőnek gondolni magát – maguk a jogászok adják neki ehhez a muníciót. A bíró azonban nem állt meg itt, és már egy másik fölvetéssel kapcsolatban is jelezte: egy szembesítést nem lehet tanúvallomásokkal kiváltani. Amennyiben ez az ügy ennél a bírónál marad, modellé válhat. Annak modelljévé, hogy a hatalmi elbizakodottság miként viszi be végül mégiscsak a jog fennhatósága alá a maffiamódszerekkel „dolgozó” kormányokat. Ha nem, mert lesznek még további ötleteik, egy dologban akkor is biztosak lehetünk: abban, hogy a Rogán állította csapda már akkor sem megkerülhető. Azok az ötletek már mind csak ezen a csapdán belül keletkezhetnek, és csak azt mélyíthetik. 

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 51-52. szám, 2019. december 19.
LXIII. évfolyam, 50. szám, 2019. december 13.
LXIII. évfolyam, 46. szám, 2019. november 15.
Élet és Irodalom 2020