HOGYAN NE?

PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 23. szám, 2016. június 10.

A miniszterelnök csak havonta egyszer köteles a neki feltett kérdésekre személyesen válaszolni a parlamentben. Azt a képviselőt, aki türelmesen megvárta kérdésével a legilletékesebb személyt, mostanában különös meglepetés érhetett. A kormányfő a kezében tartott paksamétáról nem a kérdésre adható tárgyszerű választ olvasta fel, hanem a kérdezőre vonatkozó – vélelmezett – adatokat. Például, hogy „kamuegyetemen” szerezte a diplomáját, többmilliós adóhátraléka van, családtagjai gyanús üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek.

Legutóbb egy Habony Árpád kilétét firtató kérdésre azt mondta a miniszterelnök, hogy ilyen személy nevével minisztériumok kifizető listáján nem találkozott, de „nem is ez a kérdés”, hanem a kérdező kiléte, s erre is megadta a választ: „adócsaló”.

Alan Partington amerikai kutató tanulmányában a politikusi válaszkikerülésnek hét típusát különítette el. A hatodik ezek közül: a kérdés, a kérdező vagy a forrás vitatása, provokálás. A kellemetlen kérdés elhárításának eszköze ebben az esetben a támadás, a kérdező hiteltelenítése. Orbán gyakran él a válaszkikerülésnek a Partington által a legdurvábbnak minősített formájával. Aminek „előnye” az is, hogy a kérdező nemcsak válasz nélkül marad, hanem rossz esetben személyes hitelét is elveszti, hiszen ott a helyszínen bizonyítékokkal aligha tudja cáfolni a kormányfő állításait, amelyek a média sokszoros ismétlése révén számos emberhez eljutnak, míg az utólagos helyreigazítás kevesekhez.

Kérdezhetnénk persze, honnan szerzi a jogvégzett miniszterelnök ezeket az adatokat, milyen alapon fogalmaz meg érvényes bírósági végzés nélkül ilyen vádakat, de válaszban nem reménykedünk.

Addig beérjük azzal a magyarázattal, amelyet a kormányfő fűzött egy parlamenti kérdésre adott, a kérdező erkölcsi hitelességét megingatni kívánó adathalmazához: „kölcsönkenyér visszajár”. Hát így valahogy.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 11. szám, 2024. március 14.
Élet és Irodalom 2024