A HALÁL PIACÁN

A Budapesti Temetkezési Intézet a haldoklók és hozzátartozóik legnagyobb örömére nyílt napot rendezett csömöri ham­vasz­­tóüzemében, hogy eloszlassa a hamvasztást övező városi le­gendákat, álhíreket, esetleges félelmeket. A hagyományteremtő szándékkal megrendezett csa­lá­dias programon a krema­tó­rium működése iránt érdeklődő látogató betekintést nyerhetett a kulisszák mögé, szabadon besétál­hatott az egyébként nem látogatható hamvasztóüzembe, fel­vi­lá­gosítást kaphatott arról, mi történik a hamvasztás percei alatt, hogyan azonosítják a ham­vakat, miképp zajlik az euró­pai színvonalú ügymenet. A látottakkal elégedett beteg vagy koros részt­­ve­vő a nyitás szellemé­ben s a piaci verseny által megkövetelt teljes körű szolgál­ta­tás je­gyé­ben távozáskor előjegyzést is kér­he­tett, gondolom – annál is inkább, mert közben a kon­kurencia sem pihent.

A Magyar Te­mető­fenntartók és Üzemeltetők Egye­sülete ugyanis Temetők és Sírkertek, 2016 – Jelen és Jövő című konferenciájához és szakkiállításához kapcsolódva orszá­gos sírásó­ver­senyt rendezett a debre­ce­ni közteme­tőben, ahol az is eldőlt, ki képviselheti hazánkat a V4-ek leg­jobb sírá­sóinak versenyén. A szolgáltatást népszerűsítő kétfős csapatok vélhetően izgal­mas­­nak bizonyult ve­tél­ke­dé­sén nemcsak a gyorsa­ság számított, hanem esztétikai és munka­biz­­­­tonsági szempon­to­kat is figyelembe vett az iparág neves szakemberei­ből álló zsűri.

E pazar kínálatot, magas színvonalat látó élőerő meg csak áll, mint a fasz, széttárt kézzel, ta­nácstalanul, me­lyiket szeresse majd, ha azt suttogván, szevasz, lehúzza a redőnyt lassan az Úr: egy marék Csömörön le­gyártott hamu kívánjon-e lenni, vagy azt szeretné inkább, hogy két díj­a­zott sírásó kaparja el.