?

„»Mert kérdezni, rákérdezni, sőt kételkedni a legritkább esetben jelent tudatlanságot, inkább azt, hogy a kérdező számtalan helyről várja a válaszokat. A lenézett, meggyanúsított kérdőjelet ezért én a legdemokratikusabb írásjelnek tartom. Aki kérdez, számít mások részvételére, bízik bennük, olyannyira, hogy még a segítésüket is igényli... Aki kérdez, összefogásra buzdít (...) A kérdőjelek mögött mindig várakozás van (...), örökös hiányérzet, mely szabadságvágyból van és sóvárgásból építkezik.« (Csoóri Sándor: Nomád napló,1979.)

Ön szerint a kérdezés, a rákérdezés, a kételyre is építő gondolkodás miért és hogyan viszi közelebb az embert a megismeréshez, a tudáshoz?”

Az idei középszintű magyarérettségi írásbelijén e témában fejthették ki véleményüket a diákok, ha az Érvelést választották a szövegalkotási részben. (Részletesen az eduline.hu‑n olvasható.)

Nocsak. A feladat már a Kádár-rendszerben is merész lett volna, a mai érában pedig egészen meglepő. Kétely, szabadságvágy, bizalom, demokrácia – csupa olyan fogalom, amit nem kedvel a mai kormányzat.

Ahol lesütött fejjel menekülnek a kérdező elől a magiszterek, ahol megszabják, mit lehet kérdezni, ott féltem a feladat megfogalmazóit.