Nincs szembenézés

VISSZHANG - LX. évfolyam, 16. szám, 2016. április 22.

„A történelmet nem elég magyarázni, meg is kell változtatni” – jutott eszembe Wiesner Péter cikkének (Szembenézés?, ÉS, 2016/14., ápr. 8.) olvasása közben, aki nem elégszik meg Vásárhelyi Mária elemzésével (Szembenézés – önmagunkkal, ÉS, 2015/51–52., dec. 18.), és azt keresi, miként lehet túllépni a jelen demokráciahiányos helyzeten. Persze nem ideálisak az állapotok, és az sem szép dolog, hogy ki vagyunk szolgáltatva a hatalomnak, de ez még nem elegendő a változáshoz, amelyhez – mint arra szintén a hetvenes évek szemináriumairól emlékszem – az szükséges, hogy a nép ne akarjon a régi módon élni, az uralkodó osztály pedig ne tudjon a régi módon kormányozni. Ezzel szemben a Fidesz a legnagyobb magabiztossággal és a többség megelégedésére viszi az ország ügyeit, úgyhogy javaslom, maradjunk csak az elemzésnél.

Wiesner Péter azt gondolja, hogy olyannyira lényeges elem a Fidesz által bevezetett új alkotmány, hogy elsőként azt kellene eltörölni, és a 2010-es állapotot helyreállítani. Nem mintha az biztosította volna a rendszerváltás feltételeit – teszem én hozzá –, sőt olyannyira gyengének bizonyult, hogy még egy fideszes puccs is belefért törvényes kereteibe. Tehát szerinte nem az a baj, hogy egy manipulációval, álságos propagandával kétharmados többséget szerezhet egy bűnöző csoport, hanem az, amit ezek alkotmány néven összeeszkábáltak. Dolgozatában ismét felbukkan az a tudománytalan nézet, hogy a dolgok szabályszerűen mentek, csak éppen akiknek végre kellett volna hajtani, azok csődöltek be. „A rendszerváltás megbukott, de ennek elsősorban nem az intézményrendszer volt az oka, hanem az intézményeket működtető személyek.” Ilyen alapon a királyság sem lenne rossz dolog, ha a királyok rendes emberek lennének. Sajnos a társadalmi mozgások nem így működnek. Arra haladnak, amerre szükségszerűen kell, s a vezetők pont olyan (tán egyeseknek kellemetlen) döntéseket hoznak, amelyeket beágyazottságuk determinál, nem rosszabbak ők az átlagnál, sőt pont azt reprezentálják.

Az pedig, hogy a tömegek tapasztalatlanok voltak, nem ok, hanem egy a sok tényező közül, amelyet a hatalomra került birtokosok kihasználtak. Ha a tömegeknek lettek volna tapasztalatai, akkor azt használják ki (mint a Fidesz 2010-ben tette). Szó nincs arról, hogy az „elit felelőtlenül kormányzott volna”. Nagyon is tudatosan! A rendszerváltást követően (és azóta is) pillanatok alatt leépítette azokat a struktúrákat, amelyek harácsolásának gátat szabtak volna, azonnal közpénzből megtámogatta saját pártjait, hogy utána ellenőrizetlenül magánkézbe játssza át az ingatlanokat. A parlament nyomban az érdekkijárás piaca lett, s Justitiának azonnal bekötötték a szemét, a gazdagok a büntetőeljárásokat azóta börtön nélkül megússzák. Az uralkodó réteg szempontjából minden tökéletesen ment, hibákról tehát nem beszélhetünk, úgyhogy nem lehet velük „szembenézni” sem. Ha viszont ez Wiesner Péternél valamifajta személyre szabott elszámoltatást jelentene, akkor az sem fog menni: ahogyan a korabeli főszereplők a törvényeket a maguk igényei szerint alakították, úgy – és erre a szerző nagyon pontosan rámutat – a közmegítélést is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak közöttük rendes emberek – amennyiben rendesnek lehet nevezni azt, ha valaki politikusnak áll úgy, hogy nincsen tisztában azzal, milyen érdekeket szolgál.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 36. szám, 2022. szeptember 9.
LXVI. évfolyam, 29. szám, 2022. július 22.
LXVI. évfolyam, 28. szám, 2022. július 15.
Élet és Irodalom 2023