Szörnyalaktani vizsgálódások

(Lukács György, 1919. május 1.)

PUBLICISZTIKA - LX. évfolyam, 15. szám, 2016. április 15.

Nem az egyetlen botrányos fejlemény Lukács ügyében, a Tudományos Akadémián épp kerekedőfélben egy derekabb, de pár szót tán megérdemel az álszenteknek az az összeesküvése, amelynek tengelyében az áll, hogy „Lukács György – saját bevallása szerint is [...] – egy tizedelés kezdeményezője volt. [...] részese hét vagy nyolc ember felesleges, törvénytelen, kegyetlen és igazságtalan kivégzésének”. (A folytatás, hogy történetfilozófiai útmutatás híján ne kelljen a sötétben tapogatódznunk: „ugyanígy részese az egész patkánylázadás alatt elkövetett atrocitásoknak, nép- és emberiességellenes bűncselekményeknek” – Magyar Hírlap, 2015. július 13.). Pár szót megérdemel, már csak azért is, mert hovatovább ez a poroszlói tizedelés az egyetlen mozzanat, amely, ha Lukács Györgyről van szó (a kommunizmus Pascalja, így aposztrofálta Iring Fetscher nem is olyan rég pedig), még képes a művelt publikumban intellektuális izgalmat gerjeszteni, illetve és pontosabban: hovatovább ez az egyetlen momentum, amely letétetett Mnémoszüné templomában, és ott is maradt (bár lehet, talán csak Mnémoszüné helyi templomában van így). A dolgok ilyetén állása több szempontból is elgondolkodtató; egyszer talán majd ki fog derülni, mi is az, amiben mesterkedünk (a sírt, hol nemzet süllyed el, eszmetörténészek veszik körül), ennek a pertraktálásába azonban most nem szívesen vágnék bele – bár a dologban talán épp az a játék, amelyben a szóban forgó epizód újra meg újra előkerül („ha azt akarjátok, hogy levegyünk egy fekete bábut, akkor tik is vegyetek le egy fehéret”), a figyelemre méltó. Figyelemre méltóan hülye.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.

Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 5. szám, 2017. február 3.
LI. évfolyam 33. szám, 2007. augusztus 17.
Élet és Irodalom 2019