A tanárnő és a KLIK

Amikor megjelent A tanítónő és a KLIK című írásom (ÉS, 2015/50., dec.11.), mindenki, aki ismer bennünket, azt hitte, a feleségemről szól, pedig nem. Igaz, a feleségem is abban az iskolában tanít mint nyugdíjas, és ő sem kapott hónapokig fizetést, de egyrészt nem ment be reklamálni, ez távol áll tőle, másrészt nem tanítónő, hanem tanár.

Kémiát és fizikát tanít immáron 51 éve, szívesen oktatja ezeket a tantárgyakat, és nem is nagyon képes megérteni, ha valaki nem szereti őket, ráadásul szinte dicsekszik is vele: „öregem, én világ életemben hülye voltam a fizikához”.

Szerinte nagyon fontos, hogy minden gyerek, lehetőleg még az általános iskolában, megismerkedjen e két tudomány alapjaival.

Nem ért egyet ezzel mindenki, nemrégiben például az oktatásért, akarom mondani nevelésért felelős államtitkár találta azt nyilatkozni: elég, ha egy gyerek annyit tud a kémiából, hogy nem szabad a lúgot és a savat összeönteni, mert kiégeti a szemét. Fel is volt háborodva a feleségem, mondván: ha egy hetedikes szólna ilyet, akkora egyest adnék neki, kilógna a naplóból (mármint az egyes).

Szigorú tanár ő, meg is buktatott minden évben két-három gyereket, jártak aztán egész nyáron korrepetálásra. Mondtam is neki: – Mire jó ez, csak magadnak csinálsz bajt! – Nem lehet másképp – mondta –, ha átengedem, úgy végzi el az általános iskolát, hogy nem tanulja meg a kémiát vagy a fizikát.

Szigorúsága ellenére azért úgy látom, kedvelik a tanítványai, felkeresik iskolán kívül is, nemcsak kémiáról, de akár életről és irodalomról is lehet vele beszélgetni, van, aki végzés után is jön, volt, aki elhozta bemutatni a diplomáját vagy a menyasszonyát.

Nyugdíjba úgy ment, hogy két iskola között kellett ingáznia, mivel egy iskolában nincs annyi kémia- és fizikaóra, amennyi kell egy katedrához. Mikor megvolt a 37 év szolgálati ideje, azt javasolták, van lehetőség korengedményes nyugdíjba menni, folytathatja a tanítást a nyugdíj mellett félállásban. Jó ötletnek látszott, meg is csinálta. Később aztán kiderült, mégsem volt olyan jó ötlet, fél év múlva jött az ötvenszázalékos közalkalmazotti fizetésemelés, amiről manapság nem sok szó esik, és ami, úgy mondják, padlóra vitte a költségvetést – a padlón volt költségvetésről annál több –, ha vár fél évet, ötven százalékkal magasabb fizetés után kapja a nyugdíjat, de hát az ilyesmit nem lehet kiszámítani.

Jött aztán a KLIK és a rendelet: csak az a nyugdíjas taníthat, aki lemond a nyugdíjáról, igazságtalan lenne, ha mindkettőt felmarkolná, viszont esetében ez nem ment: a nyugdíja, ha nem is sokkal, de több, mint a fél fizetés. Abba akarta hát hagyni, de az igazgatója rábeszélte: írnak egy kérvényt a miniszterhez, önéletrajzzal, ajánlással, és biztosan megkapja az engedélyt, hogy megbízásos szerződéssel taníthasson. Valóban megjött az engedély, nem azonnal persze, néhány hónap múlva, addig is tanított, bízva abban, hogy megkapja. Annyi újdonság azért volt, hogy szerződést csak egy hónapra kötöttek vele, minden hónapban újra meg kellett írni az ötoldalas megállapodást, háborgott is kicsit: minek ez a papírpocsékolás, de ez a szabály, beküldték minden hónapban, a KLIK-ben aláírták hárman is, területi igazgató, pénzügyi ellenjegyző, jogi ellenjegyző, aztán már csak az igazolást kellett elküldeni, hogy tényleg megtartotta az órákat, és némi késéssel hozzá is jutott az óradíjhoz, igaz, feleannyit kapott óránként, mint korábban.

Később azt mondta az igazgatója:

– Kati néni , baj van, jött egy körlevél, meg akarják szüntetni a nyugdíjasszerződéseket. – Nem baj, év végével úgy is abba akartam hagyni. Nem eszik olyan forrón a kását.

Pár nap múlva kiderült; eszik.

Rendkívül frappáns és, ismerjük el, ezúttal papírtakarékos módját választották az értesítésnek. A januári szerződés visszaküldtekor a január 31-i dátumot tollal áthúzták, odaírták: január 22-ig, alulra akkurátusan: jav. dr.ezmeg­az jogi ellenjegyző, tehát, ez nyilván így jogszerű, ahogy van.

Kicsit sírdogált, főleg az elintézés módja miatt, a feje is megfájdult, az övénél jobban csak a földrajz–hittan szakos tanárnő feje fájdult meg, aki átvette az óráit.