„Főállású álmodozó vagyok”

Jonathan Franzennek mindenről határozott és messze ható véleménye van, csak az egyik fő foglalkozása az irodalom. J. F. elkötelezett madarász: madármegfigyelési tapasztalatai éppoly közismertek, mint irodalomügyi értekezései. J. F. elkötelezett Twitter-ellenző: a közösségi médiának nincs is hevesebb kritikusa, mint Amerika jelenleg leghíresebb kortárs regényírója. J. F. Philip Roth riválisa: kevés szórakoztatóbb dolog van jelen a kortárs amerikai próza személyzeti osztályán, mint Franzen nyíltan hangoztatott Roth-fóbiája, mely az utóbbi időkben azért alábbhagyni látszott. Jonathan Franzen Karl Kraus híve és amerikai megismertetője: a száz évvel ezelőtti Bécs kíméletlen tollú kritikusának esszéit maga fordította angolra és látta el nagy mennyiségű és személyes jegyzetekkel. Mindezen elfoglaltságai közepette Jonathan Franzen olykor megjelentet egy-egy vaskos nagyregényt is Amerika boldogtalan családjairól és Amerikáról, a boldogtalan nagycsaládról; ezek közül legalább kettőt – a 2001-es Javításokat és a 2010-es Szabadságot – a kritikai konszenzus egyedülálló remekműnek ítélte, a nagy amerikai regény modern megtestesülésének tartja. Franzen tavaly jelentette meg ötödik nagyregényét, a Purityt, mely sem terjedelmében, sem szerteágazó felépítésében nem marad el korábbi sikereitől. A szerzőt kaliforniai otthonában értük el telefonon.