Megmentve?

VISSZHANG - LX. évfolyam, 12. szám, 2016. március 25.

Nemigen lehet mostanában úgy kinyitni újságot, hogy ne találkoznánk valamilyen formában a bevándorló/menekült/migráns kérdéskörrel. Igazán jó megoldást találni ebben az ügyben úgyszólván lehetetlen; de nem egyszerű az épp aktuális helyzet tárgyilagos megítélése sem. Azt hinné az ember, hogy legalább a már lezajlott események lényeges elemeit illetően van afféle közmegegyezés az úgynevezett jobb- és baloldalon – lévén mindaz már jól dokumentálhatóan történelem –; de ebbéli várakozásunkban is rendre csalódnunk kell.

„Merkel még egyszer nem menti meg Magyarországot, csak azért, mert van egy beszűkült látókörű magyar miniszterelnök” – olvashatjuk Kovács Zoltán tollából, az ÉS március 10-i számában. Nos, Orbán Viktor heti ekézését már megszokhattuk ebben az újságban; Merkellel való szembeállítása a föntebb idézett módon mégis meglepetés az olvasónak. Hiszen ha megpróbáljuk elfogulatlanul szemlélni az eseményeket, nyilvánvaló, hogy Merkel – a szép szavakon túl – eddig bizony nem sokat tett Magyarország úgymond megmentéséért azóta, hogy megindult Keletről az emberáradat. Jelenleg pedig részben saját hazája és főként önnön ázsió­ja megmentésével van elfoglalva; amint azt – egyebek közt – a törökökkel folytatott, az isztambuli bazárok stílusához illő méltatlan alkudozása is bizonyítja. Arra nem is érdemes bővebben kitérni, hogy a kancellár emlékezetes migránsbehívója nagymértékben volt okozója annak, hogy ma egy egész földrész ekkora bajban van. Ez épp olyan tény, mint az, hogy napjainkban a népvándorlás megállítása vagy legalább szabályozása érdekében Európa lényegében a „beszűkült látókörű” Orbán sokáig oly vehemensen támadott modelljét másolja. A történet vége persze ettől függetlenül több mint bizonytalan. Kellő óvatossággal így akár az is kijelenthető, hogy a jövő majd valamikor mégis a merkeli politikát igazolja. Addig azonban elegánsabb volna, ha egy liberális lap nagyobb körültekintéssel kezelné legalább az alapvető dolgokat, hogy a jámbor olvasó, aki amúgy is egyre elveszettebbnek érzi magát a tények és vélemények dzsungelében, és útmutatásra szorulna, ne kerüljön még mélyebben be az erdőbe.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 3. szám, 2024. január 19.
LXVI. évfolyam, 7. szám, 2022. február 18.
LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9.
Élet és Irodalom 2024