Szolidaritás, szuverenitás

Visszatérve a március 7-ikén történtekre, akkor ott sem Orbán, sem más nem vétózott, annyi történt, hogy mivel a résztvevő állam- és kormányfők különböző szempontok miatt nem értettek egyet a Merkel-féle koncepcióval, szünetet rendeltek el, majd a résztvevők kisebb csoportokban folytatták a beszélgetéseket, tárgyalásokat, végül - egy elvi nyilatkozat elfogadása mellett – elnapolták a döntést március közepére.

„Most, némi túlzással, a huszonnyolc tagállam huszonnyolc módon rea­gált a menekültválságra, miközben az egységes európai menekültpolitika megteremtése lenne a feladat” – ekként összegzi benyomásait a legutóbbi brüsszeli csúcsról az eseményeket kétlakiként, Brüsszelben is, Budapesten is figyelő Hegedűs István. A külpolitikával közelebbi ismeretséget még a rendszerváltás utáni első parlamentben, a Fidesz-frakció soraiban kötött Hegedűs a jelenlegi magyar kormány, illetve a kormányfő uniós politikájáról, külpolitikai törekvéseiről azt gondolja: „Orbán víziója alighanem egy olyan új »szuverén« Magyarország, ahová minden irányból érkeznek az erőforrások, de amelynek a dolgaiba sehonnan sem szólhat bele senki.”