Munkásököl vasököl?

VISSZHANG - LX. évfolyam, 9. szám, 2016. március 4.

Akiknek még szemernyi illúziójuk is maradt volna, hogy hazánk formálisan demokrácia és legalábbis látszatra jogállam, azokkal a népszavazást kezdeményező regisztrációs verseny (ami leginkább a bevásárlóközpontok időnkénti egymást agyontaposó, leárazási lerohanásához hasonlítható) legutóbbi fordulójában történtek végképp megértethették, hogy Magyarországon a rendőri asszisztálás mellett zajló pszichikai és/vagy fizikai terror az úr. Aki passzív szemlélője, rosszabb esetben üldözöttje-bántalmazottja volt már a februári farsangi szezon immár hagyományosnak számító kitörés napi bakancscsattogtatásának (becstelenség napja) a budai vártól Székesfehérváron át Érpatakig, annak a napnál is világosabb, hogy sunyi kormánytámogatással és egyelőre csak pszichopata zsebszálasikkal – akiknek irányítói között akadnak olyanok is, akik a honi titkosszolgálat beépített ügynökei – bőszen épül az újhungarista Magyarország.

Hazudik a rendőrségi szlogen: az adónkból rosszul fizetett egyenruhások kiélezett helyzetekben sem nem védik, sem nem szolgálják azokat, akik nem kérnek a levitézlett, mocskos eszmék mócsingjain kérődzőkből. Annál inkább védik és szolgálják ki az ügyészséggel karöltve a honi újnyilasokkal cinikusan összekacsintó, őket és „eszméiket” felhasználó, nekik falazó, a normális állampolgárokat (vö. keményen dolgozó kisember) lenézett alattvalóknak tekintő hatalmat és annak csicskásait.

Pedig a magunk kárán ideje lett volna már megtanulni, hogy gyáva népnek nincs hazája. A szocialista politikusok, mint ahogy más pártszínű megélhetési társaik, a demokráciával kapcsolatban pavlovi reflexszel citálják Bibót: demokratának lenni annyi, mint nem félni. Meglehet, Nyakó politikus sem félt a többórás tipródás alatt, miközben a kopasz fideszes verőemberek fennhangon szexuális szokásaira tettek otromba utalásokat. Ezt aztán ő az ATV egyenes adásában, nem kevésbé otromba módon, mintegy a négy másodpereces regisztrációs lemaradását magyarázandó, szó szerint idézte a műsorvezető megrökönyödésére. Szóval meglehet, tényleg nem félt Nyakó demokrata, mindenesetre arcára kiült a tanácstalansággal vegyes ijedtség, és a médiának később azt is bevallotta, hogy azért nem maradt elöl a pecsételőnél, mert nem akarta magát orrba veretni. Mindez érthető, végtére is egyedül volt a tíz-egynéhány mappás Kubatov-biorobottól fenyegetve. De hol voltak a többiek? Miért nem riadóztatták a szocialisták elvtársaikat? Pedig a vörös Csepeltől a macskaköves Angyalföldig biztos jöttek volna az éjszakai műszakból a panelprolik, hogy segítsenek a szoci politikusnak visszafoglalni a teret a Fradi-kidobóktól. Nem is beszélve a közmunkás százezrekről, akiknek Borsodból indult éhségmenetét vezette pár éve Nyakó a főváros bevételére. Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll. A világítás nélkül bicikliző cigányokat máskor aggályosan jogszabály-tisztelő módon igazoltató rendőröknek lett volna okuk a beavatkozásra.

De a mai szocialisták nem tüntetnek jelenlétükkel, és véletlenül sem konfrontálódnak élesben a tetthelyeken. Helyette a parlamentben napirend előtt tépik a szájukat, sajtótájékoztatnak, pimf közleményeket adnak ki. Négy-öt unatkozó médiamunkás társaságában elenyésző az orrba vágás veszélye. Legutóbb e lap hasábjain (Becstelen brigantik, febr. 12.) kérdeztem tőlük, hogy miért ennyire gyávák, aztán Tóbiás elnöknél is érdeklődtem, de nem jött válasz. Pedig tőlem nem kell megijedni, egyelőre még nem vagyok verőember.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 3. szám, 2021. január 22.
LXV. évfolyam, 1. szám, 2021. január 8.
LXIV. évfolyam, 40. szám, 2020. október 2.
Élet és Irodalom 2021