MINIMUM ÉS MAXIMUM

PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 7. szám, 2016. február 19.

A tankönyvek szerzői, újságírók, politikusok és mindenféle társadalomkutatók (ellentétben a lakosság kétharmadával) teljes komolysággal és meggyőződéssel állítják, hogy a demokrácia magasabb rendű, mint a diktatúra, a kapitalizmus pedig versenyképesebb, mint a szocializmus. E sorok írója is a fenti néptől elszakadt értelmiséghez tartozik, azzal a különbséggel, hogy érzékeny a részletek iránt. Például Fegyveres Zsiga bácsi, ez az őszintén elkötelezett marxista, ám kiváló ember és tanár, 1976-ban bevezette diákjai számára a fogyasztói társadalom fogalmát. Gajzágó Aladár (remélem, jól emlékszem a névre) mint múzeumigazgató valamikor a hatvanas években beperelte a Magyar Néphadsereget, mert egy VSZ-hadgyakorlat alatt, egyetlen napon, múzeumában kiégett két villanykörte, miközben máskor jó, ha egy év alatt egy szokott. Vicces, de megnyerte a pert, a sereg kifizette a két villanykörte árát. Nem úgy, mint az a mai miniszter, aki a bírósági ítélet ellenére sem hozza nyilvánosságra utazási adatait, vagy az a parlament, amelyik a strasbourgi pervesztés után sem engedélyezi a Magyar Evangéliumi Testvérközösség működését. Voltak persze rémisztően korrupt esetek akkor is. Például egy párttitkár meglátogatott egy termelőszövetkezetet, ahol aztán telerakták autója csomagtartóját őszibarackkal, és egy demizson bort is kapott. Egy másik korrupt kommunista meg az állam pénzén aszfaltoztatta le a házához vezető, de már kerítésen belüli kis járdát. Ezek azonban valahogy kisebb ügyek annál, mint amikor manapság valaki ellop egy gyárat, egy brókercéget vagy egy kisebb várost, netán egy téesznyi termőföldet vagy az ország összes trafikját, esetleg magát a köztársaságot. Ami pedig a versenyképességet illeti, 1990-ben ebből a szempontból 24. helyen álltunk a világban. A közismerten minden szempontból gonosz Gyurcsány-kormány bukásakor a 48. helyen. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében jelenleg a 63. helyet foglaljuk el. Na már most, jómagam kész vagyok elhinni, hogy mindezek pusztán szabályt erősítő kivételek, azt pedig meggyőződéssel állítom, a demokrácia tényleg magasabb rendű, mint a diktatúra. Ám mindezt csak akkor hiszem, illetve állítom, ha hozzátehetem: ama bizonyos átkos rendszer a történelem adta paraméterek között, úgymint idegen megszállás, belügyekbe való beavatkozás és hidegháború, mondjuk az 1963 utáni Magyarországon, a maximumot hozta ki. Ez a mostani meg, a demokrácia, piacgazdaság és Európai Unió nyújtotta paraméterek között, a minimumot. Persze, nem egymáshoz, hanem a lehetőségekhez képest.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 46. szám, 2023. november 17.
LXVII. évfolyam, 40. szám, 2023. október 6.
LXVII. évfolyam, 26. szám, 2023. június 30.
Élet és Irodalom 2024