KENGURU

Azé a föld, aki megműveli, hirdeti a Fidesz, és most nem a műkörömépítők és a gázszerelők földművelési képességein szeretnék elmélkedni. Ennél sokkal izgalmasabb, hogy hetven évvel ezelőtt a magyar forradalmi baloldal is ezt hirdette. Lehetne az egész véletlen egybeesés is, de ez véletlennek kicsit sok. Vessük össze a Kövér–Ákos-duó nőkről alkotott képét az „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség!” szlogennel, a békemenetet a békeharccal, a magánnyugdíjak lenyúlását a békekölcsönnel, a centrális erőteret a munkás-paraszt demokratikus diktatúrával és a proletárdiktatúrával, a Nemzeti Együttműködés Rendszerét a Hazafias Népfronttal, a nyugaton élők szavazati jogának korlátozását a kékcédulákkal, a közmunka megtagadásának szankcionálását a közveszélyes munkakerüléssel, a kétéves költségvetést a három- és az ötéves tervvel, a Matolcsy-féle tündérmesét a „Határ a csillagos ég!” jelszavával. Adjunk az egészhez Nyugat-utálatot, Kelet-imádatot, Moszkva-barátságot, „hanyatló kapitalizmust”, nemzet- és világtörténeti amnéziát.

Szóval, ami erszényes állat, nagyokat ugrik, és éppen olyan, mint egy kenguru, az bizony kenguru. Igaz, hogy nem vörös, hanem narancsos, de ha nem vigyázunk, néhány év múlva már a fejünkön fog ugrálni, és még dicsérni is kell érte. Persze nem Szabad Nép-félórákon, hanem a Magyar Idők erre szánt értékes perceiben.