Hány legyen?

VISSZHANG - LX. évfolyam, 3. szám, 2016. január 22.

Szóbeszéd tárgya Csepreghy miniszterhelyettes egy nyilatkozata, mely szerint az lenne a helyes foglalkoztatási szerkezet, ha Magyarországon az állam által fizetettek száma az összes foglalkoztatottnak mintegy 10 százalékát tenné ki. Szerinte a kívánatos arány az lenne, ha 4 millióan dolgoznának a versenyszférában, és 400 ezren a közszférában. Eltekintve némi zavartól, ami a közszféra fogalmát illeti, ezt a véleményt erősíti az ÉS 2015. január 15-i vezércikke (Kovács Zoltán: A legnagyobb készséggel). Azt írja – ha jól olvasom –, hogy „amit Csepreghy beszél, az igaz”. Érdemes azonban egy kissé megkapargatni ezt az igazságot.

A nem teljes és végleges 2015. évi adatok szerint a költségvetési intézményekben (tekintsük ezt – kissé pontatlanul – közszférának) összesen 812 ezer ember dolgozik. Ezen túlmenően valamivel több mint 210 ezer ember közmunkás/közfoglalkoztatott. Ez összesen valamivel több mint egymillió lélek. Ezek számát kellene a miniszterhelyettes szerint hosszabb távon mintegy 600 ezer fővel csökkenteni. Nos, tudni lehet a fenti létszámot illetően, hogy közvetlenül a költségvetésből az oktatásban 229 ezren, a humán egészségügyi és szociális ellátásban 303 ezren, a közigazgatási, társadalombiztosítási és védelmi szolgáltatásban pedig 280 ezren kapnak fizetést. Ez utóbbiakból kormánytisztviselő 79 ezer, köztisztviselő pedig 35 ezer fő.

Felvetésem nem arra irányul, hogy a csökkenteni tervezett létszámot a versenyszféra miként lenne képes „felszívni”, bár ez is nagy kérdés. Az foglalkoztat, hogy melyik említett létszámcsoportot kellene erőteljesen csökkenteni. Sokfelé elhangzott kormányzati és szakértői nyilatkozatok szerint ugyanis az egészségügy, az oktatás, a védelem, a szociális ellátás és a közfoglalkoztatás létszámát inkább növelni kellene. Csak nem tervez a kormány valamilyen grandiózus privatizálást vagy szolgáltatásmérséklést? Szóba kerülhet továbbá egy sosem látott hatékonyságnövelés is, amit korábban termelékenységnövelő racionalizálásnak is neveztek. Gyanakodni lehet arra is, hogy a bejelentéssel a kormány újabb hatalmas költségvetési megtakarítási kampányát alapozzák meg. E rejtvények megoldását, az új állami foglalkoztatási koncepció részleteit kíváncsian várom.

Addig is vélelmezem, hogy a miniszterhelyetteshez is eljutottak azok a vélekedések, miszerint a közpénzből fizetettek feleslegesek, mert hiszen egész délelőtt csak az ablakon bámulnak kifelé. Erre a hírre a miniszterhelyettes elvárható válasza az a cáfolat, miszerint a vád nem igaz, hiszen akkor nem lenne mit csinálni délután. Ha így véli, akkor valóban érthető a közszférában bejelentett létszámcsökkentés.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 41. szám, 2022. október 14.
LXVI. évfolyam, 1. szám, 2022. január 7.
LXI. évfolyam, 31. szám, 2017. augusztus 4.
Élet és Irodalom 2024