HAJRÁ, KATINKA!

Baj van: egyelőre nem sikerül betörni a budapesti úszó-világbajnokság legpiacképesebb hazai versenyzőjét promóciós célokra. A lapzártakori fejlemény szerint Hosszú Katinka összetépte a szövetség 12 millió forintos szerződését, jelezve, hogy nem fogadja el az abban foglaltakat. Különösen azt sérelmezte, hogy a szövetség feltételként szabja: vegyen részt a 2017-es budapesti vizes világbajnokság népszerűsítésében. Gyárfás Tamás a Tényeknek azt mondta: nem érti, Katinka miért teremt „mondvacsinált, negatív hangulatot”. A szerződésbe azt foglalták, hogy nem kereskedelmi célú, hanem az úszást népszerűsítő filmekben, reklámokban vegyen részt Katinka – közölte az elnök. Gyárfás jelezte: a szövetség nyitott a párbeszédre, ő maga pedig bármikor kész arra, hogy személyesen találkozzon az úszónővel.

Hogy Gyárfás Tamás mit nem ért, az talány. Számunkra viszont – akik bizonyára kevésbé járatosak a promóciók, népszerűsítő és egyéb, nehezen kategorizálható kiadványok világában – az nem érthető, miért nem érti Gyárfás Tamás. Nehezen elképzelhető, hogy ma, amikor Hosszú Katinka a legjobban jegyzett magyar sportoló és a világ legjobban jegyzett úszója, bárhol mutatja is meg magát, az nem kereskedelmi jellegű, különösen, ha a világbajnoksággal összefüggésben teszi. Meg ha nem a világbajnoksággal összefüggésben teszi. Az ilyen jellegű ígéretek körülbelül annyit érnek, mint a szexprodukciós castingokon tett madámos szavak: mondván, ezt nem látja majd senki, csak a kiajánlásokban szerepel. Aztán tudjuk, mi lesz belőle.

Az egész úszó-világbajnokság körüli kormányzati erőszakoskodás töretlen gépezetébe most hirtelen nem várt porszem került. Valaki, akit magától értetődően akartak berakni a sorba, úgy gondolja, hogy nem lehet vele packázni, nem lehet csak úgy használni, nem lehet azt tenni vele, amit a közélet magasságaiban pöffeszkedő emberek akarnak. A magam részéről, csakúgy, mint a vízben: hajrá, Katinka!